Atomkatasztrófa Csernobilban

Szerző: Tarján M. Tamás

1986. április 26-án éjjel 1 óra 23 perckor következett be a csernobili atomkatasztrófa, az emberiség történetének legsúlyosabb nukleáris balesete, mely során az Ukrajnai SZSZK területén található atomerőmű egyik reaktora felrobbant. 

A Szovjetunió Energiaügyi és Nehézipari Minisztériumai 1969. június 19-én hoztak döntést arról, hogy a tagköztársaság energiatermelésének növelésére a Pripjaty folyóhoz közel eső Csernobil városa mellett atomerőművet létesítenek, amely a leningrádi és kurszki erőműhöz hasonlóan RBMK–1000 típusú  volt, azaz dúsításmentes uránt alkalmazó, grafitmoderátoros, vízzel hűtött létesítmény lett. Csernobilban négy reaktort alakítottak ki, melyek egyenként 1000 megawattos teljesítményre voltak képesek. A Kijevtől 130 kilométerrel északra fekvő erőmű első reaktora 1977-ben, a tervekhez képest két év késéssel lépett működésbe. További hét év kellett, míg a negyedik reaktor is elindult és az erőmű elérte az 1 gigawattos teljesítményt. 

A KGB Jurij Andropov által vezetett vizsgálóbizottsága már 1979-ben jelentést készített a Csernobilnál elkövetett építési szabálytalanságokról, kiemelve a betonozás alacsony minőségét, a talajvíz-szennyezés lehetőségét és a falpanelek közötti túl nagy eltérést. A baleset azonban mégsem működés közben következett be. A robbanás egy felelőtlenül végrehajtott kísérlet során történt. A katasztrófával összefüggött, hogy a Csernobil működést felügyelő igazgató korábban széntüzelésű erőművekkel foglalkozott, a reaktor főmérnökhelyettese, Anatolij Gyatlov pedig a tengeralattjárók atomreaktoraihoz értett, tehát a kísérlet során fellépő komplikációkat nem is észlelték. 

Az 1986. április 25-én éjjel egy órakor indított teszt során a létesítmény üzemeltetői arról akartak meggyőződni, hogy meghibásodás esetén a reaktor turbinagenerátora képes -e megfelelő mennyiségű energiával ellátni a hűtővizet biztosító szivattyúrendszert. A kísérlet során az erőmű biztonsági rendszerét lekapcsolták, majd megkezdték a teljesítmény csökkentését, aminek eredményeképpen 25-én éjfél tájban leválasztották a négyes reaktort. 

A tesztben rejlő kockázatnak a kísérlet irányítói nem voltak tudatában, tudniillik, hogy az atomerőművek esetében nem a magas, hanem az alacsony teljesítmény hordozza magában a veszélyeket, mert a magreakció instabillá válik, ráadásul a felszabaduló xenon gáz mérgezi is a reaktort. Az erőmű teljesítményének ötödére csökkentésével a kísérlet végrehajtói figyelmen kívül hagyták a fent leírt okok miatt érvényes tiltásokat, illetve a felszabaduló neutronok elnyelésére szolgáló szabályozórudakat is az előírásokhoz képest jóval nagyobb arányban távolították el a hűtővízből. 

A robbanás pontos körülményei máig nem teljesen tisztázottak: egyesek a felforrósodott hűtővízből fejlődő gőz okozta nyomásnak tulajdonítják a katasztrófát. Ez esetben a kísérlet végrehajtóit terheli a felelősség. Mások szerint a kritikus pillanatokban az üzem dolgozói észlelték a krízist, és azt a szabályozórudak visszahelyezésével próbálták elhárítani. A tragédiát ebben az esetben a rudak grafitbevonata okozta, mely a várakozással ellentétben felgyorsította és nem megszelídítette a reakciót. A felszabaduló hő megolvasztotta a rudakat, a gőz pedig hamarosan szétfeszítette a túlságosan tágra tervezett tárolót majd egy robbanás leemelte a létesítmény tetejét.

 A csernobili erőmű katasztrófája során becslések szerint 32 ember vesztette életét és több százan szenvedtek sérülést a sugárzásból eredően, mivel mintegy 50 tonna radioaktív anyag került a levegőbe. A tragédiát súlyosbította, hogy a létesítmény vezetői a közeledő ortodox húsvét miatt nem tartózkodtak Csernobilban, és az erőmű felszereltség tekintetében sem állt a helyzet magaslatán (pl. nem volt a sugárzás mérésére alkalmas műszer). Alekszander Aszimov, a személyzet vezetője úgy vélte, a reaktor sértetlen maradt, miközben radioaktív grafit égett körös-körül a létesítményben. A kiérkező tűzoltók és a helyi dolgozók sugárvédelmi felszerelés nélkül kezdték meg a tűz oltását, ezért sokan három héten belül meghaltak a radioaktív fertőzés következtében. 

A Szovjetunió hivatalosan nem jelentette be a katasztrófát, védelmi gyakorlatra hivatkozva április 27-én elrendelte a közeli Pripjaty város kiürítését, egy nappal később pedig informális beszélgetés során tudatták a szocialista államok szerveivel, hogy a „nap túl erős sugárzása” miatt aznap nem tanácsos hosszú ideig a szabad ég alatt tartózkodni, a radioaktív felhő ugyanis szétterjedt Európa felett. A titkolózási szándék ellenére a radioaktív balesetre hamar fény derült, Svédországban ugyanis már április 26-án érzékelték a kutatóállomások a megnövekedett radioaktivitást, Nyugat-Európában április 27-én már számos helyen tudósítottak a valószínűsíthető katasztrófáról. Innen szereztek hírt a magyar hírszolgáltatók is, de felsőbb utasításra hallgatniuk kellett. 

Végül a Szovjetunió április 29-én ismerte el a csernobili katasztrófát, ekkorra különleges egységek egy betonszarkofágot építettek a sugárzó létesítményre, amely nagyrészt magában tartotta a káros gammasugarakat. Magyarország szerencsés volt abból a szempontból, hogy a Kárpátok hegyei megvédték a Csernobil felől érkező radioaktív felhőtől, mely jelentős félelmet váltott ki a kontinensen. Számos országban kitört a pánik, jódtablettákat osztogattak, ellenőrizték a kelet felől érkező repülőgépek utasait, és hónapokig bizalmatlanul tekintettek minden keleti blokkból származó élelmiszerre, fogyasztási cikkre. 

A csernobili atomkatasztrófával a Hirosima és Nagaszaki bombázása során felszabaduló radioaktív anyagoknak a többszöröse jutott a levegőbe. A robbanás és következményei – a dokumentált eseteket összegző elemzések szerint – 3000 szovjet állampolgár halálát okozták. Az erőműben dolgozók részére épült 50 ezer fős Pripjaty városa máig elhagyatott szellemváros, mivel a 36 órával a katasztrófa után a teljes lakosságot evakuálták.  A sugárzás következményeit a rákbetegség gyakorisága miatt nehéz megbecsülni, a Magyarországot ért hatás rizikófaktora alapján 1 millió emberből tíz ember fertőződhetett meg a csernobili szerencsétlenség következtében. A tudósok összesen 40 000 rákos megbetegedést tulajdonítanak az 1986-os katasztrófának, melynek hatásai a természetben mind a mai napig jelen vannak és kizárják a környék újratelepítését.