Carter amerikai elnök bejelenti a moszkvai olimpia bojkottját

Szerző: Tarján M. Tamás

„Megértem, hogy mit éreznek […] de amit teszünk, azzal megvédjük az olimpia szellemét és minőségét, nem pedig elpusztítjuk azt.”
(Jimmy Carter)

1980. március 21-én jelentette be Jimmy Carter elnök mintegy 150 amerikai sportoló és edző előtt, hogy az Egyesült Államok – az afganisztáni szovjet beavatkozásra adott válaszként – bojkottálja a moszkvai nyári olimpiát.

Miután 1979 őszén Hafizullah Amin puccsot hajtott végre a kabuli Taraki-kormány ellen, és a közép-ázsiai országban a káosz a tetőfokára hágott, a brezsnyevi Szovjetunió úgy határozott, hogy intervenciót indít Afganisztánba. A helyzet igencsak bonyolult volt, hiszen 1979 során nem csak Taraki, de maga Amin is fegyveres segítséget kért Moszkvától a belpolitikai helyzet stabilizálására, Moszkvában viszont semmit nem akartak a véletlenre bízni: attól tartottak, hogy ha a vallási színezetű polgárháborúban a fundamentalisták győzedelmeskednek, a forradalom a közép-ázsiai szovjet tagköztársaságokra is átterjedhet majd.

Ez ellen a katonai beavatkozás biztos receptnek ígérkezett, az 1979 karácsonyán megindított hadműveletek azonban élénk tiltakozást váltottak ki az Egyesült Államokban. Jimmy Carter elnök elítélte az intervenciót, és a nukleáris fegyverzet korlátozásáról szóló tárgyalások megszakításával reagált, január 20-án pedig egy hónapos ultimátumot adott a Szovjetuniónak csapatai kivonására. Brezsnyev természetesen nem szakította meg az Afganisztánban zajló hadműveleteket, ezért Carter egy hónappal a kiszabott határidő lejárta után úgy döntött, hogy az olimpia bojkottjával fejezi ki nemtetszését a beavatkozás miatt.

Az elnök 1980. március 21-én, mintegy 150 sportoló és edző előtt jelentette be, hogy a szuperhatalom bojkottálni fogja a július 19-én kezdődő moszkvai nyári olimpiát. Carter beszédében elismerte, hogy döntése számos sportoló számára tragédiát jelent, azonban mégis amellett tett hitet, hogy távolmaradásával az Egyesült Államok megvédi majd az olimpia szellemiségét. A következő hetekben a nyugati hatalmak nagy része csatlakozott az amerikai bojkotthoz, ezzel együtt azonban számos országban találtak kiskaput arra, hogy valamilyen módon mégis elküldhessék sportolóikat a moszkvai világjátékokra.

A kettős állampolgársággal rendelkezők nagy része számos esetben második hazájának zászlaja alatt vett részt a megmérettetésen, míg több nyugati állam – például Dánia, vagy Ausztrália – az olimpiai zászló alatt indította el küldötteit. Voltak olyan országok is – mint Belgium, vagy Franciaország –, melyek csak a megnyitó ünnepséget bojkottálták; az ő sportolóik később az olimpiai zászló alatt versenyeztek, az éremosztáskor pedig az olimpia himnusza – és nem saját nemzeti himnuszuk – csendült fel tiszteletükre.

Annak ellenére tehát, hogy az 1980. évi világjátékokon hivatalosan 65 meghívott állam nem vett részt – ezek között persze akadtak olyanok is, melyek anyagi, vagy más okok miatt maradtak távol –, csak kevés országban bojkottálták az olimpiát olyan következetes módon, mint az Egyesült Államokban, ahol Jimmy Carter elnök útlevelük bevonásával fenyegette meg azokat a sportolókat, akik megpróbáltak volna eljutni Moszkvába. Bár a tengerentúlon uralkodó politikai hangulatban a versenyzők többsége – hivatalosan – támogatta Carter döntését, akadtak tiltakozók is: az 1980 májusában tartott New York állambeli maratonon például Gary Fanelli egy olyan mezben futott, melyen a következő felirat állt: „A Moszkvába vezető út itt ér véget.”

Az Egyesült Államok bojkottjához csatlakozó államok távolmaradása természetesen komoly csapást jelentett a szovjet propagandának, mely – főleg a keleti blokk országaiba küldött tudósításokban – mindent megtett annak érdekében, hogy elkendőzze a botrányt. Az igyekezet persze nem járhatott teljes sikerrel, éppen ezért a Szovjetunió négy évvel később, a Los Angelesben tartott nyári játékok során megpróbálta visszaadni a kölcsönt. A moszkvai vezetés 1984-ben arra hivatkozott, hogy az Egyesült Államokban eluralkodott állítólagos tömeghisztéria miatt az odautazó szovjet sportolók életét veszély fenyegeti, a szocialista blokk legtöbb állama pedig „szolidaritásból” – természetesen komoly nyomásra – csatlakozott az újabb bojkotthoz. Mondanunk sem kell, hogy 1984-ben is számos sportoló számára jelentett tragédiát, hogy a politika megfertőzte az olimpia szellemét, sőt, akadt olyan ország is – Irán –, mely Moszkvában és Los Angelesben sem képviseltette magát.