Elrabolják Charlie Chaplin holttestét

Szerző: Tarján M. Tamás

„Minden élőlény között csak az ember tudja előre, hogy meg fog halni, mégis, egyedül az ember tud nevetni. Megnevettetni az embert annyi, mint elterelni figyelmét a halálról.”
(Charlie Chaplin)

1978. március 2-án rabolták el a svájci Corsier-sur-Vevey temetőjéből a világhírű brit színész és filmrendező, Charlie Chaplin holttestét, melyet a rendőrség 11 hét után, májusban talált meg.

Az 1977 karácsonyán, 88 évesen elhunyt világhírű színész hosszú és kalandos életút során jutott el Svájcig: Charles a viktoriánus Londonban látta meg a napvilágot, ahol szülei színészettel és énekléssel keresték kenyerüket, ám a művésznek mégis sanyarú gyermekkor jutott osztályrészül. Édesapja ugyanis a fiú három esztendős kora előtt elhagyta a családot, édesanyja elmegyógyintézetbe került, így Chaplin és testvére hosszú éveket töltött árvaházban, és idejekorán megtapasztalta a nyomort. A világhírű színész aztán a 19. század utolsó éveire London pantomimtársulatainak egyik legígéretesebb ifjú tehetsége lett, 1912-ben pedig áthajózott az Újvilágba, ahol páratlan karriert épített.

Charlie Chaplin először a Making a Living című 1914-es némafilmben játszott, a következő alkotásban pedig, mely a Kid Auto Races at Venice címet viselte, felvette a csavargó szerepét, amelyet nehéz gyermekkora miatt rendkívül hitelesen tudott előadni, és amely világhírt hozott számára. Chaplin, a „kis csavargó” a következő évtizedekben a némafilmgyártás és a humor koronázatlan királya lett, ugyanis nem csak a filmvásznon állta meg a helyét, de gyakran forgatókönyveit is ő írta, és rendezőként ő irányította a forgatásokat is.

A technika fejlődése, a hangosfilm megjelenése azonban újításokra kényszerítette Chaplint, hiszen az arcjátékával, mozgásával mulattató színész ezzel komoly hátrányba került. Ha nehezen is, de a férfi hallgatott az idők szavára, ezzel együtt viszont a legendás „kis csavargó” az 1936-os Modern idők után örökre eltűnt a filmvászonról. Charlie Chaplin ugyanakkor semmit nem veszített alkotókedvéből, következő egész estés mozifilmje, a hitleri Németországot és a nemzetiszocializmust kiparodizáló A diktátor valósággal megkoronázta életművét.

A művész megbecsültségét jelzi, hogy az Egyesült Államok többször felajánlotta számára az amerikai állampolgárságot, ám ezt Chaplin sohasem fogadta el. Ennek következtében a népszerű színészt a második világháború után kommunistabarátsággal vádolták meg, és 1952-ben, a Rivaldafény londoni bemutatója után váratlanul megvonták hazautazási engedélyét. Chaplin negyedik feleségével, Oona O'Neill-lel és nyolc gyermekével ezután Svájcban, Lausanne mellett telepedett le, és ott is élt egészen 1977. december 25-én bekövetkező haláláig.

Chaplint Corsier-sur-Vevey temetőjében helyezték végső nyugalomra, két hónappal a szertartás után, 1978. március 2-án azonban a városka lakói arra ébredtek, hogy a világhírű művész sírját feltörték és elvitték a koporsóját. A későbbiekben Oona O'Neill, a színész özvegye számos telefonhívást kapott a tettesektől, akik 600 000 amerikai dollárt követeltek a holttestért, később pedig megfenyegették az asszonyt, hogy ha nem fizet, gyermekeit is bántalmazni fogják. A svájci rendőrség hatalmas erőket mozgósított Chaplin holttestének a megtalálására, és miután több mint 200 telefonfülkét lenyomoztak, május 17-én sikeresen kézre kerítették a sírgyalázókat.

Mint kiderült, a március 2-i rablást két kelet-európai politikai menekült, a lengyel Roman Wardas és a bolgár Gantscho Ganev követte el; vallomásuk szerint a bűncselekményt – egy filmélménye nyomán – Wardas tervelte ki, Ganev pedig az „erőember” szerepét játszotta a sír feltörésekor. A bíróság a bűncselekmény értelmi szerzőjét négy és fél év börtönre ítélte, míg társa másfél évnyi felfüggesztett büntetést kapott, Charlie Chaplin koporsója pedig visszatérhetett Corsier-sur-Vevey temetőjébe, ahol ezúttal már gondoskodtak róla, hogy mások ne kísérelhessék meg a sírrablást.