Rómában megtalálják Aldo Moro olasz politikus holttestét

Szerző: Tarján M. Tamás

1978. május 9-én találták meg Rómában egy gépkocsi csomagtartójában Aldo Moro olasz kereszténydemokrata politikus holttestét, aki, a második világháború utáni Olaszország egyik legtehetségesebb államférfijaként öt alkalommal volt az ország miniszterelnöke.

Moro 1916-ban született a dél-itáliai Lecce tartományban, tanulmányait Tarantóban, majd Bari egyetemén végezte, 1939-re szerezve meg a jogi doktori fokozatot. A későbbi politikus 1935-ben csatlakozott az Olasz Egyetemek Katolikus Szövetségéhez, amelynek 1939 és 1942 között az elnöki tisztét is betöltötte. Miután Olaszország déli részét a szövetségesek felszabadították, 1943 után La Rassegna néven folyóiratot alapított és Bari egyetemén tanított.

Morót korai politikai nézetei a szocialista párttal hozták egy platformra, de katolikus identitása révén végül a kereszténydemokrata pártot választotta (DC), ahol egészen haláláig politizált. A kereszténydemokraták alelnökeként részt vett az 1946-os alkotmányozó nemzetgyűlés ülésein, majd 1948-től az olasz képviselőház tagjává választották. A következő kabinetek alatt igazságügyi és oktatási tárcákat töltött be, mígnem 1963-ban első ízben választották az ország miniszterelnökévé és oktatói állást szerzett a római Sapienzia Egyetemen is.

Moro politikájának középpontjában az úgynevezett „történelmi kompromisszum” állt, az eltérő ideológiájú pártokat be akarta integrálni egy nagykoalícióba, hogy a gyakori kormányváltástól szenvedő olasz parlamentarizmust stabilizálja. Legfontosabbnak a baloldallal kötött kompromisszumot tartotta, 1963–68 közötti ciklusai során a szocialista párttal, 1974–76 során a kommunistákkal építve ki jó viszonyt, akik Enrico Berlinguer vezetése alatt elfordultak Moszkvától és az eurokommunizmus álláspontjára helyezkedtek.

Moro 1976-os visszavonulása után két évvel hatodszor is jelöltetni akarta magát kormányfőnek, ezért pártbeli ellenfelei a Lockheed-botrány olasz szála, Mariano Rumor révén próbálták őt lejáratni, ám 1978. március 3-án a bíróság felmentette a politikust. Március 16-án aztán a Vörös Brigádok nevet viselő szélsőbaloldali terrorcsoport elrabolta a törvényhozásba tartó politikust, megölve testőreit és az őt kísérő rendőröket, majd két nappal később kommünikét adott ki. A brigád még 1970-ben alakult meg Milánóban, Renato Curcio vezetésével; a terroristák a következő években számos robbantást és merényletet hajtottak végre, ám a szervezet vezetői fokozatosan az olasz rendőrség kezére kerültek.

A Mario Moretti vezetésével Morót fogságba ejtő csoport március 18-án kiadott közleményében a Vörös Brigádok 16 elfogott terroristájának szabadon bocsátását követelte, cserében a politikus életéért, ám a rendőri szervek és a Kereszténydemokrata Párt nem volt hajlandó tárgyalni a terroristákkal. Moro rendkívül népszerű volt Olaszországban, elrablása után több országos sztrájk tört ki, a rendőrség pedig számos nagyvárosban próbált a Vörös Brigádok nyomára bukkanni, sikertelenül. A terroristák engedélyezték, hogy Moro felvegye a kapcsolatot családjával és a külvilággal, számos levelet írattak vele, melyekben a politikus alkura kérte az ország vezetőit.

Nem tudni, hogy a levél tartalma Moro szándékát tükrözte -e, mindenesetre családja és maga VI. Pál pápa is megpróbált közbenjárni a férfi érdekében a kormányzatnál és a terroristáknál is, mindhiába. A Vörös Brigádok áprilisban pert folytattak le, melyben Aldo Morót halálra ítélték, a politikus május 7-re datált utolsó levelében vett végső búcsút családjától. Morót két nap múlva találták meg holtan a Tiberis folyó és az egykori római gettó közelében, egy Renault 4-es gépkocsi csomagtartójában. A férfit a vizsgálatok szerint a Vörös Brigádok fegyveresei 11, a mellkasra irányuló lövéssel végezték ki. Az egyik legnépszerűbb és legtehetségesebb olasz politikus halála számos összeesküvés-elméletnek adott táptalajt, melyhez a terroristákkal való tárgyalást végig elutasító kormányzat okot is szolgáltatott.

Az évtizedek során Moro gyilkosait keresték a KGB és az amerikai titkosszolgálat soraiban is, főként a kommunistákkal kialakított jó vszonyt jelölve meg okként, ami mindkét nagyhatalom érdekeit sértette. A volt kormányfő feltételezett gyilkosai között felbukkan a NATO által finanszírozott földalatti szervezet, a Gladio neve is, szólnak kalandos teóriák arról is, hogy Mario Moretti, a Vörös Brigádok vezetője kettős ügynökként tevékenykedett, nyugati megbízásból, egyesek szerint pedig Olaszország stabilitásáért áldozták fel a volt kormányfőt. Akármi is az igazság, tény, hogy Olaszország egyik legtehetségesebb politikusának halála nem eredményezett törést a politikai folyamatokban, a 34%-ot birtokló Berlinguer-féle kommunista párt Moro elrablása napján bizalmat szavazott a Giulio Andreotti által vezetett kormánynak, melyet később is támogatott.