Utoljára sújt le a guillotine

Szerző: Tarján M. Tamás

„Az ősz hajra csak egyetlen gyógyír van. Egy francia ember találta fel. Guillotine-nak hívják.”
(P. G. Wodehouse)

1977. szeptember 10-én, a marseille-i Baumetes-börtönben hajtották végre az utolsó kivégzést, mely során guillotine-t alkalmaztak. A gyilkosságért elítélt tunéziai Hamida Dandjoubi lefejezése után az egykor rettegett gyilkolóeszköz befejezte pályafutását, négy évvel később pedig Mitterand francia elnök a halálbüntetést is eltörölte.

A guillotine-t alapvetően a francia forradalommal és Joseph-Ignace Guillotin doktorral szokás párosítani, ez a társítás azonban az idők során két tévhitet is eredményezett: először is, nem Guillotin találta fel a róla elnevezett eszközt, másodszor pedig nem a 18. század végén használták azt először. Európában a késő középkor óta használtak hasonló „kivégzőgépeket”, Itáliában például már a 13. században elterjedt, később pedig a Brit-szigeteken és Német-Római Birodalomban is előszeretettel alkalmazták.

Bár furcsán hangozhat, de a guillotine elődjével éppen a kiváltságosok büntetését hajtották végre, hiszen a „gépi” lefejezés sokkal kevesebb szenvedéssel járt. Ennek megfelelően – a közhiedelemmel ellentétben – a francia forradalom idején sem azért került sor a nyaktiló alkalmazására, hogy több embert lehessen kivégezni, hanem hogy a szegények ezen a téren is azonos bánásmódban részesüljenek az előkelőkkel. Guillotin doktor – aki egy személyben lehetett filantróp orvos és egy kivégzőeszköz névadója – valójában ebből a célból terjesztette be a guillotine használatára vonatkozó javaslatát, melyet 1792 márciusában a Nemzetgyűlés el is fogadott.

Miután francia a tudósok megfelelő számú kísérletet hajtottak végre, április során a halálosztó gép „munkába állhatott”, a párizsi Sanson-hóhérdinasztia – mert ilyen is volt – leghíresebb tagja, Charles Henri Sanson pedig elsőnek egy Nicolas-Jacques Pelletier nevű útonálló fejét nyisszantotta le vele. Később aztán a guillotine imázsa jelentős változáson ment keresztül, ugyanis míg kezdetben egy humánus eszközként tartották számon, utóbb a forradalmi terror jelképe lett, mely – XVI. Lajos francia király (ur. 1774-1792) és Marie Antoinette mellett – több ezer ember halálát okozta.

Guillotin doktor szerencsétlenségére ráadásul a jakobinus uralom alatt igencsak „szorgalmas” nyaktilót éppen a dühöngő terror időszakában keresztelték el guillotine-nak, így ma az emberbarát orvost sokan abszolút tévesen ítélik meg. Robespierre-ék bukása után aztán a nyaktiló mind ritkábban került ki a piacterekre, mindenesetre egészen a 20. század derekáig „alkalmazásban” maradt, ráadásul Franciaországban a kivégzéseket 1939 februárjáig nyilvánosan hajtották végre.

A guillotine utolsó „áldozata” egy tunéziai származású férfi, Hamida Dandjoubi volt, aki – mielőtt ily módon beírta volna nevét a történelembe – barátnője meggyilkolása miatt került bíróság elé. Dandjoubit tettéért halálra ítélték, és a marseille-i Baumetes-börtönben úgy döntöttek, hogy a kivégzést – a gyakoribb főbe lövés helyett – inkább guillotine-nal hajtják végre. Erre 1977. szeptember 10-én került sor, az egykor hírhedt nyaktiló pedig ezután soha többet nem sújtott le.

Franciaországban 1981-ben eltörölték a halálbüntetést, így a guillotine hamarosan egy külön a számára emelt múzeumba került; aki kíváncsi volna rá, a svédországi Lidenben megtekintheti az egykor rettegett halálosztó gépet.