Svájc választójogot ad a nők számára

Szerző: Tarján Tamás

„A választójog a polgárság általános joga. A nőknek is joguk van szavazni. Egyértelmű, hogy ez elől nincs menekvés.”
(Victoria Woodhull) 

1971. február 7-én, a nyugati demokráciák közül utolsóként Svájc is választójogot adott női állampolgárai számára.

Bár az emberiség történetében akadtak olyan speciális helyzetek, amikor a nők – főleg özvegyként – a férfiak helyére léphettek, a társadalmi szerepvállalás terén a nemeket szinte áthághatatlan fal választotta el egymástól. A nők egyenjogúsításának igénye csak a felvilágosodás hatására, a 18. század második felében jelent meg; a házasodás terén a francia forradalom szabadságharcosai lényegében már azonos elbánásban részesítették a két nemet, a politikában azonban erre még a 19. század második feléig kellett várni. 1869-ben Wyoming amerikai állam döntött először a nőkre is vonatkozó általános szavazójog bevezetéséről, a század végéig pedig Új-Zélandon, majd Ausztráliában is hasonló törvény lépett életbe.

Utóbbi állam 1895-ös rendelkezése volt egyébként az első, mely nem csak a választásra, de a választhatóságra is kiterjedt. Paradox módon Európában az első ilyen jogszabály éppen az Orosz Birodalom autonóm tartományában, a Finn Nagyhercegségben született meg, ahol az 1907. évi választások után már női képviselők is bekerültek a törvényhozásba. Hazánkban a Károlyi-kormány 1918. évi néptörvényének köszönhetően szereztek a nők szavazati jogot, amivel Magyarország számos nyugati demokráciát megelőzött, ugyanis Franciaországban például 1944-ig, Olaszországban pedig 1946-ig kellett várni arra, hogy a „gyengébbik nem” is szót kapjon a politikában.

Mindezen demokráciák közül is kitűnik azonban Svájc példája, ahol a késlekedésre alapvetően a hegyvidéki ország politikai berendezkedése szolgáltathat magyarázatot: a helvét állam ugyanis nagyfokú autonómiával rendelkező kantonokból épül fel, ahol az elektorok szavazatának többsége kellett ahhoz, hogy a berni szövetségi kormány referendumot írhasson ki a női választójog bevezetéséről – az elektorok pedig természetesen mindannyian férfiak voltak. Az első alkalom, amikor a kérdést sikerült egyáltalán népszavazásra bocsátani, az 1959. év volt, ekkor azonban Svájc – férfi – választói még elutasították a jogkiterjesztést. A helvétek „maradiságában” egyébként az is közrejátszott, hogy az 1848-ban bevezetett alkotmány a választójogot egybekapcsolta a katonáskodással, ami szintén az „erősebbik nem” privilégiuma volt.

Az 1959. évi referendum azonban mégsem volt teljesen eredménytelen, ugyanis ebben az esztendőben két svájci kanton is megadta az áhított szavazati jogot a nők számára, 1971-ig pedig még számos tartomány engedett az idők szavának. Ebben esztendőben aztán a berni kormányzat másodszor is kísérletet tett a nők teljes egyenjogúsítására, az eltelt 12 esztendő pedig, úgy tűnik, a választók gondolkodását is megváltoztatta, ugyanis ezen a referendumon már kétharmados többséggel az „igenek” győztek. 1971. február 7-én, utolsóként a nyugati demokráciák közül Svájc is bevezette az általános választójogot, tehát ezentúl valamennyi 18. életévét betöltött állampolgár részt kapott a hatalomgyakorlásból.

Bár Svájcot a választójog kiterjesztése terén utolsónak könyvelhetjük el a demokráciák között, el kell mondanunk, hogy egy európai országban még ennél is később, 1984-ben született hasonló rendelkezés: a helvétekkel szomszédos Liechtensteinről van szó, mely állam a kontinens politikai viharai közepette is megőrizte monarchikus berendezését. Svájc „utolsó helyezése” azonban bizonyos szempontból mégis csak helytállónak tekinthető, hiszen a hegyvidéki ország politikai berendezkedéséből eredően az 1971 februárjában hozott rendelkezés nem mindenhol adott teljes szavazati jogot a nők számára.

Annak ellenére, hogy a szövetségi államot érintő kérdésekben ezután már a „gyengébbik nem” is kinyilváníthatta akaratát, a kantonok nagyfokú autonómiája miatt helyi szinten ez nem mindenhol jelentett változást: az utolsó „maradi” tartományt, Appenzell Innerrhodent például csak a szövetségi bíróság 1991. évi határozata tudta rákényszeríteni a nők politikai egyenjogúsítására.