Rocky Marciano ökölvívó halála

Szerző: Tarján M. Tamás

„Nem akarom, hogy úgy emlékezzenek rám, mint egy megvert bajnokra.”
(Rocky Marciano)

1969. augusztus 31-én, egy repülőgép-szerencsétlenségben vesztette életét Rocky Marciano amerikai ökölvívó, a sportág egyetlen olyan nehézsúlyú világbajnoka, aki – 49 profi mérkőzéssel a háta mögött – veretlenül fejezte be pályafutását.

A legendás bokszoló eredetileg Rocco Francis Marchegiano néven, olasz bevándorló szülők gyermekeként látta meg a napvilágot a Massachusetts állambeli Brockton városában. A későbbi világbajnok szegény sorsú családba született, így miután 16 évesen félbehagyta tanulmányait, bérmunkásként biztosította megélhetését, majd 1943-ban behívott kapott az amerikai hadseregbe. A második világháború alatt Marchegiano a walesi Swansea városában szolgált, ahol a felettesei által kiszabott plusz feladatok elől hamarosan az ökölvíváshoz „menekült.” A fiatalember korábban főként az amerikai futball és a baseball iránt mutatott érdeklődést, ám rendkívüli ütőerejével messze kitűnt katonatársai közül, így miután 1946-ban leszerelt, folytatta bokszolói karrierjét.

Marchegiano kezdetben amatőrként versenyzett – itteni mérlege 8 győzelem és 4 vereség volt –, ám 1947 márciusában, Lee Epperson ellen a profik között is bemutatkozhatott. Debütálása kiválóan sikerült, hiszen ellenfelét már a harmadik menetben padlóra küldte, ennek ellenére a mérkőzés után egy időre szakított a boksszal, hogy megvalósítsa régi álmát, és baseballjátékosként szerezzen magának hírnevet. Marchegiano a Chicago Cubs nevelőegyesületénél kapott lehetőséget a bizonyításra, ám három hét után elküldték őt a csapattól, így – jobb híján – visszatért az ökölvíváshoz. A férfi 1948 júliusában, Harry Bilzerian ellen lépett újra a kötelek közé, akit már az első menetben kiütött; Marchegiano ekkoriban vette fel a Rocky Mack, majd a Rocky Marciano „művésznevet”, miután állítólag megelégelte, hogy a konferansziék képtelenek helyesen kiejteni a valódi nevét.

Marciano, akit rajongói idővel csak a „brocktoni rombolóként” – Brockton Blockbuster – emlegettek, profi karrierje kezdetén szinte példa nélkül álló sikersorozatot ért el. Az ökölvívó első 16 ellenfelét egyaránt kiütéssel intézte el, ráadásul mindegyik kihívóját padlóra küldte még az ötödik menet vége előtt. Az első bokszoló, aki a mérkőzés végéig talpon maradt Marcianóval szemben, a kanadai Don Mogard volt, ám az 1949 májusában rendezett összecsapás után a pontozóbírók ismét a „brocktoni rombolót” kiáltották ki győztesnek. 1951 őszén a legendás ökölvívó példaképét, Joe Louist is kiütötte a nyolcadik menetben, 1952. szeptember 23-án pedig megverte a regnáló világbajnokot, Jersey Joe Walcott-ot, így 29 esztendősen felülhetett a nehézsúlyúak trónjára.

A következő három év során Marciano hat alkalommal is megvédte címét kihívóival szemben, 49. profi mérkőzése után néhány hónappal, 1956 áprilisában azonban váratlanul bejelentette visszavonulását a sajtónak. Az ökölvívó elhatározásában talán az is szerepet játszott, hogy utolsó, Archie Moore elleni meccse során egy alkalommal már a padlóra került, ugyanis saját bevallása szerint nem akart bukott bajnokként elbúcsúzni a közönségtől. Marciano emellett azzal indokolta karrierje befejezését, hogy a jövőben több időt szeretne eltölteni a családjával, ám 1959-ben – a svéd Ingemar Johansson ellen – kis híján sikerült őt visszacsábítani a ringbe. Visszavonulása után az ökölvívó számos televíziós fellépést vállalt, és bíróként több birkózóversenyen is részt vett, mígnem 1969. augusztus 31-én éjjel, egy nappal 46. születésnapja előtt tragikus repülőgép-balesetet szenvedett. Marciano egy fogadásra utazott Iowába, ám a pilóta hibájából eredően Cessna típusú gépe a földbe csapódott, és a balesetben az ökölvívó is életét vesztette.

Rocky Marciano – hibátlan mérlegének köszönhetően – a következő évtizedekben valóságos legendává vált a sportág rajongóinak körében, ám világbajnoki címe ellenére sohasem került be a legnagyobb bokszolók panteonjába. A szakértők már pályafutása idején is gyakran kritizálták őt pontatlan ütései és szegényes technikai repertoárja miatt, ám páratlan erejével és bámulatos kitartásával összes mérkőzésén ellensúlyozta tudásbeli hiányosságait. A bajnok erényeit talán az az újságíró fogalmazta meg legkiválóbban, aki kijelentette, hogy ha a világ összes bokszolóját összezárnák egy szobába, akkor onnan valószínűleg Rocky Marciano távozna a saját lábán.