Az első női űrhajós kilép a kozmoszba

Szerző: Tarján M. Tamás

1963. június 16-án jutott ki az első női űrhajós kozmoszba. Az orosz származású Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova a Vosztok–6 fedélzetén lépett ki a világűrbe, ahol összesen 71 órát töltött, és ez idő alatt 48-szor kerülte meg a Földet.

A Nemzetközi Geofizikai Év keretein belül kibontakozó „űrverseny” első szakaszában Moszkva tetemes előnyre tett szert az amerikaiakkal szemben: a Szergej Pavlovics Koroljov vezette szovjet űrprogram tudósai még 1957-ben fellőtték az első műholdat, a Szputnyik–2-es fedélzetén utazó Lajka kutyának köszönhetően pedig már azt is tanulmányozhatták, hogy az űrutazás milyen módon hat az élőlények szervezetére. Ezek a sikerek azonban csak aprócska győzelmek voltak ahhoz képest, hogy 1961 áprilisában ugyancsak a Szovjetunió juttatta a világűrbe az első embert, Jurij Gagarint, aki tíz hónappal előzte meg John Glenn amerikai űrhajóst. Amikor az utóbbi asztronauta kilépett a kozmoszba, Moszkvában már egy újabb projekten dolgoztak, mely során azt kutatták, hogy a férfiak és a nők biológiai felépítése közti különbségek milyen következményekkel járhatnak egy űrutazás során. Koroljov 1962 februárjában választotta ki azt a négyszáz fiatal nőt, akik közül később Tatyjana Kuznyecova, Irina Szolovjova, Zsanna Jorkina, Valentyina Ponomarjova és Valentyina Tyereskova juthatott el a kiképzés fázisába. 

Az űrhajósjelölteknek eleve szigorú feltételeknek kellett megfelelniük – a Vosztok-program tudósai ugyanis 30 évnél fiatalabb, 170 centiméternél alacsonyabb és 70 kilogrammnál könnyebb nőket válogattak ki –, a következő 15 hónapban pedig tesztek és vizsgák végeláthatatlan sokaságán küzdötték végig magukat, hogy kijuthassanak a kozmoszba. Koroljov gárdája a súlytalanság, a bezártság és a hirtelen gyorsulás állapotának modellezésén túl alapvető mérnöki ismereteket oktatott a program résztvevőinek, míg gyakorlati téren elsősorban az ejtőernyőzésre fordított különleges figyelmet. A fiatal nők a kiképzés során MiG–15-ös vadászrepülőgépeken készültek fel az űrhajó irányítására, hogy a Vosztok–5 és Vosztok–6 automata vezérlésének meghibásodása esetén is sikerrel végrehajtsák a küldetést. Koroljov eredeti szándéka szerint 1963 tavaszán két nő is kijutott volna a kozmoszba, ám a konstruktőrgárda júniusig elhalasztotta a kísérletet, és a Vosztok–5 fülkéjébe végül egy férfit ültetett, Valerij Bikovszkij személyében. A másik űrhajóban a mindössze 26 esztendős Valentyina Tyereskova foglalt helyet. 

Koroljov csapatának döntésében nem csupán szakmai, hanem ideológiai okok is közrejátszottak. Az utóbbiak közé tartozott, hogy az 1937-es születésű űrhajósjelölt egy traktoros és egy textilgyári munkásasszony gyermekeként látta meg a napvilágot – tehát proletár felmenőkkel rendelkezett –, de legalább ugyanilyen fontosnak bizonyult az is, hogy Tyereskova édesapja a Vörös Hadsereg katonájaként elesett a finn téli háborúban. Szintén sokat nyomhatott a latban, hogy a jaroszlavli körzetből származó űrhajós 1961 óta a kommunista párt ifjúsági tagozatának – Komszomol – helyi titkáraként tevékenykedett, ezzel együtt viszont azt sem szabad elhallgatnunk, hogy Valentyina Tyereskova szakmai szempontból is maximálisan alkalmas volt a rá kiszabott feladatra. A fiatal nő 22 esztendős kora óta hódolt az ejtőernyőzésnek, vagyis annak ellenére, hogy civilként – egész pontosan egy textilgyár dolgozójaként – került a Vosztok–6 fedélzetére, értett a repüléshez. Tyereskova elsősorban a leszálláskor vette hasznát tapasztalatának, ugyanis a küldetés végén ejtőernyőn kellett elhagynia a Földre visszazuhanó űrhajót. 

Mint említettük, Koroljovék 1963 tavaszán megváltoztatták addigi terveiket, így június 14-én a Vosztok–5 fedélzetén Valerij Bikovszkij indult el elsőként a kozmoszba. Tyereskova – valamint helyettese, Irina Szolovjova – két nappal ezután, június 16-án utazhatott a bajkonuri kilövőálláshoz, és nem sokkal reggel fél 10 előtt az első női ürhajós is elhagyta a Földet. A Vosztok–6 küldetésének két fontosabb célja volt: a tudósok egyfelől azt vizsgálták, hogy a női szervezet miként birkózik meg az űrutazással, másfelől pedig kísérletet tettek az űrhajók közti kapcsolatteremtésre. Bikovszkij, aki Tyereskova felszállásakor már 32 alkalommal megkerülte a Földet, olyan pályán haladt, mely egy adott ponton néhány kilométerre megközelítette a Vosztok–6 keringési útját. 

A két asztronautának ekkor kellett rádiókapcsolatot létesíteni egymással, valamint a földi irányítóközponttal, ahonnan maga Nyikita Hruscsov pártfőtitkár beszélt az űrhajók pilótáihoz. A sikeres kísérlet után – más utazókhoz hasonlóan – Tyereskova még számos fényképet készített, illetőleg több vizsgálatot is elvégzett az űrben, majd 71 óra után, június 19-én reggel landolt a mai Kazahsztán területén. Bár a Vosztok–6 küldetése után Moszkva váratlanul befejezte a Vosztok-programot, és a női űrhajósok kiképzését előirányzó projektet is félbeszakította, Valentyina Tyereskova utazását követően valóságos hős lett a Szovjetunióban.