Az első női űrhajós kilép a kozmoszba

Szerző: Tarján M. Tamás

„Ha nők lehetnek vasúti munkások Oroszországban, miért ne repülhetnének a világűrben?”
(Valentyina Tyereskova)

1963. június 16-án jutott ki a kozmoszba az első női űrrepülő-pilóta, Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova. Az orosz származású asztronauta a Vosztok–6 fedélzetén lépett ki a világűrbe, ahol összesen 71 órát töltött, és ez idő alatt 48-szor kerülte meg a Földet.

A Nemzetközi Geofizikai Év keretein belül kibontakozó „űrverseny” első szakaszában Moszkva tetemes előnyre tett szert az amerikaiakkal szemben: a Szergej Pavlovics Koroljov vezette szovjet űrprogram tudósai még 1957-ben fellőtték az első műholdat, a Szputnyik–2-es fedélzetén utazó Lajka kutyának köszönhetően pedig már azt is tanulmányozhatták, hogy az űrutazás milyen módon hat az élőlények szervezetére. Ezek a sikerek azonban csak aprócska győzelmek voltak ahhoz képest, hogy 1961 áprilisában ugyancsak a Szovjetunió juttatta a világűrbe az első embert, Jurij Gagarint, aki tíz hónappal előzte meg John Glenn amerikai űrhajóst. Amikor az utóbbi asztronauta kilépett a kozmoszba, Moszkvában már egy újabb projekten dolgoztak, mely során azt kutatták, hogy a férfiak és a nők biológiai felépítése közti különbségek milyen következményekkel járhatnak egy űrutazás során. Koroljov éppen 1962 februárjában választotta ki azt a négyszáz fiatal nőt, akik közül később Tatyjana Kuznyecova, Irina Szolovjova, Zsanna Jorkina, Valentyina Ponomarjova és Valentyina Tyereskova juthatott el a kiképzés fázisába.

Az űrhajósjelölteknek eleve szigorú feltételeknek kellett megfelelniük – a Vosztok-program tudósai ugyanis 30 évnél fiatalabb, 170 centiméternél alacsonyabb és 70 kilogrammnál könnyebb nőket válogattak ki –, a következő 15 hónapban pedig tesztek és vizsgák végeláthatatlan sokaságán küzdötték végig magukat, hogy kijuthassanak a kozmoszba. Koroljov gárdája a súlytalanság, a bezártság és a hirtelen gyorsulás állapotának modellezésén túl alapvető mérnöki ismereteket oktatott a program résztvevőinek, míg gyakorlati téren elsősorban az ejtőernyőzésre fordított különleges figyelmet. A fiatal nők a kiképzés során MiG–15-ös vadászrepülőgépeken készültek fel az űrhajó irányítására, hogy a Vosztok–5 és Vosztok–6 automata vezérlésének meghibásodása esetén is sikerrel végrehajtsák a küldetést. Koroljov eredeti szándéka szerint 1963 tavaszán két nő is kijutott volna a kozmoszba, ám a konstruktőrgárda júniusig elhalasztotta a kísérletet, és a Vosztok–5 fülkéjébe végül egy férfit ültetett, Valerij Bikovszkij személyében. A másik űrhajóban a mindössze 26 esztendős Valentyina Tyereskova foglalt helyet.

Koroljov csapatának döntésében nem csupán szakmai, hanem ideológiai okok is közrejátszottak. Az utóbbiak közé tartozott, hogy az 1937-es születésű űrhajósjelölt egy traktoros és egy textilgyári munkásasszony gyermekeként látta meg a napvilágot – tehát proletár felmenőkkel rendelkezett –, de legalább ugyanilyen fontosnak bizonyult az is, hogy Tyereskova édesapja a Vörös Hadsereg katonájaként elesett a finn téli háborúban. Szintén sokat nyomhatott a latban, hogy a jaroszlavli körzetből származó asztronauta 1961 óta a kommunista párt ifjúsági tagozatának – Komszomol – helyi titkáraként tevékenykedett, ezzel együtt viszont azt sem szabad elhallgatnunk, hogy Valentyina Tyereskova szakmai szempontból is maximálisan alkalmas volt a rá kiszabott feladatra. A fiatal nő 22 esztendős kora óta hódolt az ejtőernyőzésnek, vagyis annak ellenére, hogy civilként – egész pontosan egy textilgyár dolgozójaként – került a Vosztok–6 fedélzetére, értett a repüléshez. Tyereskova elsősorban a leszálláskor vette hasznát tapasztalatának, ugyanis a küldetés végén ejtőernyőn kellett elhagynia a Földre visszazuhanó űrhajót.

Mint említettük, Koroljovék 1963 tavaszán megváltoztatták addigi terveiket, így június 14-én a Vosztok–5 fedélzetén Valerij Bikovszkij indult el elsőként a kozmoszba. Tyereskova – valamint helyettese, Irina Szolovjova – két nappal ezután, június 16-án utazhatott a bajkonuri kilövőálláshoz, és nem sokkal reggel fél 10 előtt az első női asztronauta is elhagyta a Földet. A Vosztok–6 küldetésének két fontosabb célja volt: a tudósok egyfelől azt vizsgálták, hogy a női szervezet miként birkózik meg az űrutazással, másfelől pedig kísérletet tettek az űrhajók közti kapcsolatteremtésre. Bikovszkij, aki Tyereskova felszállásakor már 32 alkalommal megkerülte a Földet, olyan pályán haladt, mely egy adott ponton néhány kilométerre megközelítette a Vosztok–6 keringési útját.

A két asztronautának ekkor kellett rádiókapcsolatot létesíteni egymással, valamint a földi irányítóközponttal, ahonnan maga Nyikita Hruscsov pártfőtitkár beszélt az űrhajók pilótáihoz. A sikeres kísérlet után – más utazókhoz hasonlóan – Tyereskova még számos fényképet készített, illetőleg több vizsgálatot is elvégzett az űrben, majd 71 óra után, június 19-én reggel landolt a mai Kazahsztán területén. Bár az abszolút repülési rekord a három órával később földet érő Bikovszkij nevéhez fűződött – az asztronauta ugyanis majdnem 24 órával múlta felül az addigi világcsúcsot –, Valentyina Tyereskova teljesítménye is tiszteletet érdemelt, hiszen a fiatal nő egymaga több időt töltött a kozmoszban, mint addig az Egyesült Államok összes asztronautája együttvéve.

Bár a Vosztok–6 küldetése után Moszkva váratlanul befejezte a Vosztok-programot, és a női űrhajósok kiképzését előirányzó projektet is félbeszakította, Valentyina Tyereskova utazását követően valóságos hős lett a Szovjetunióban. A fiatal nő a párt utasítására hamarosan mérnöki tanulmányokat kezdett a Zsukovszkij Repülőmérnöki Akadémián, ahol 1977-ben a doktori fokozatot is megszerezte. Tyereskovát ezzel egy időben a Szovjetunióban és a szocialista blokk országaiban egyaránt elhalmozták kitüntetésekkel, illetőleg nyolc éven át helyet biztosítottak számára a szuperhatalom Legfelsőbb Tanácsában.

Az első női asztronauta Jurij Gagarinhoz hasonlóan központi szerepet kapott a párt propagandájában, ami azzal járt, hogy Hruscsovék Tyereskova magánéletét is a maguk céljai szerint alakították: a fiatal nő 1963 novemberében vélhetően felsőbb utasításra házasodott össze Adrian Nyikolajev űrhajóssal, akivel 18 évig élt együtt. Az asztronauta eközben nem csak a pártban, hanem az ENSZ-ben és a Szovjetunió által alapított nemzetközi baráti társaságokban is aktív szerepet vállalt, illetve a női egyenjogúságért harcoló mozgalmak konferenciáin is gyakran képviselte a szuperhatalmat. A szocialista birodalom összeomlása után természetesen Valentyina Tyereskova is elveszítette politikai befolyását, ám Oroszországban mindmáig hősként tekintenek rá és a világ minden táján tisztelik az 75 esztendős űrhajóst.