Holtan találják Marilyn Monroe-t

Szerző: Tarján M. Tamás

1962. augusztus 5-én találták meg Marilyn Monroe holttestét, a színésznő Los Angeles-i otthonában. Amerika legendás szépsége feltehetően öngyilkosságot követett el, és a mellette megtalált nyugtatókkal végzett magával.

Az ötvenes évek szexszimbólumának számító díva 1926. június 1-én született Los Angelesben Norma Jeane Mortenson néven, de később édesanyja első férje után Norma Jeane Bakerként lett ismert. Édesapját sohasem ismerte, anyja pedig számos alkalommal ideggyógyintézetbe került, ezért Norma Jeane fiatalkorát árvaházakban és nevelőszülőknél töltötte. Ebből is adódott, hogy nagyon fiatalon, 16 évesen férjhez ment egy gyári munkáshoz, James Doughertyhez. Ekkor még ő maga is munkásként dolgozott egy hadianyaggyárban.

Karrierje 1944 során ívelt fel, amikor a hadsereg egyik fotósa felfedezte őt, a fiatal nő hamarosan már műtermekben modellkedett, a 20th Century Fox filmvállalat pedig apróbb szerepekre is leszerződtette.

A legendás szépség filmkarrierje hajnalán vette fel a Marilyn Monroe nevet, és úton a világhír felé megkreálta annak a szőke szexszimbólumnak az imázsát, aki máig milliókat tart a hatása alatt. Bár a fiatal modell kezdetben színészi tehetségével és játékával akart reflektorfénybe kerülni, a filmrendezőket elsősorban külseje ragadta meg. A meghökkentő Miss Pilgrimben nyújtott alakítása után Marilyn sokáig csak egy-egy jelenetben kapott szerepet, de ez is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a mozivászon elé csalja a – zömmel férfi – nézőket. A filmezés mellett a fiatal nő a modellkedéssel sem hagyott fel, 1949-ben például erotikus naptárat készítettek vele, 1953-ban pedig ő volt a Playboy első címlaplánya.

Marilyn Monroe szerepeit és megjelenését egész életében a szexbomba image jellemezte, későbbi kultuszát pedig olyan filmek erősítették, mint a Mindent Éváról, és az Aszfaltdzsungel 1950-ben, vagy a Szőkék előnyben, Hogyan fogjunk milliomost? valamint a Niagara 1953-ban. A Marilyn iránti féktelen rajongást jól mutatja, hogy karrierje leghíresebb filmjelenete a Hétévi vágyakozás (1955) című alkotás azon része volt, mely során a metró szellőzőrácsára áll, és fehér szoknyáját fellebbenti a huzat. Marilyn Monroe az ötvenes évekre Amerika és az egész nyugati világ legkeresettebb dívája lett, akit férfiak milliói csodáltak.

A sikerekkel egy időben azonban a díva magánéletét messze elkerülte a tartós boldogság. Miután 1946 szeptemberében férjétől elvált, az 1950-es évek elején ismerkedett meg Joe DiMaggioval, a korszak híres baseballjátékosával, akivel az 1954-ben kötött házassága mindössze 9 hónapig tartott. 1955-ben beiratkozott a New York-i színitanodába, ahol találkozott a híres íróval, Arthur Millerrel, aki 1956-ban harmadszor is oltár elé vezette őt. Házasságuk alig öt évig bírta a média nyomását – a díva tíz nappal a Kallódó emberek bemutatója előtt hagyta el férjét, melynek forgatókönyvét egyébként Miller írta –, ez idő alatt ugyanis Marilyn állandóan a szenzációhajhász riporterek és fotósok kereszttüzében élt. A lapok nem csak házassága válságait taglalták, de rengeteget cikkeztek John F. Kennedy elnökkel, illetve testvére Robert Kennedy igazságügy-miniszterrel folytatott állítólagos viszonyairól.

A feldolgozatlan sikerélmény mellett ez a zaklatott életmód vezethetett oda, hogy a hatvanas évek elejére Marilyn összeroppant. A színésznő ekkor már rendszeres pszichiátriai megfigyelés alatt állt, és számos depresszió elleni gyógyszert szedett. Az orvosi jelentések szerint végül ezek okozták a halálát is.

1962. augusztus 5-én este Eunice Murray, a díva házvezetőnője és pszichiátere, Ralph Greenson talált rá a holtan fekvő Marilynre.

A színésznő halála körüli rejtély rengeteg összeesküvés-elméletet szült, amelyek közül a leghíresebb a „Kennedy-szál”. Akadtak, akik úgy vélték, Marilynt bizonyos államtitkok miatt ölték meg, amiket vagy az elnök, vagy az igazságügy-miniszter osztott meg vele. Ismét mások úgy gondolták, az indíték az volt, hogy a színésznő a sajtóval zsarolta a Kennedy-fivéreket. Az orvosi jelentések, Marilyn Monroe korábbi depressziója és a helyszíni körülmények azonban arra utaltak, hogy a történelem egyik leghíresebb színésznője önkezével vetett véget életének. Rejtélyes távozása az élők sorából tovább szőtte – és máig változatlanul szövi – azt a misztikus hálót, amivel a megközelíthetetlen szépségideál napjainkig magához vonzza rajongóit.