rubicon
back-button Vissza
1961. május 25.

Kennedy elnök meghirdeti az Apollo-programot

Szerző: Tarján M. Tamás

1961. május 25-i kongresszusi beszédében John F. Kennedy amerikai elnök megígérte, hogy az Egyesült Államok még az évtized végéig embert juttat a Holdra, és az asztronautát „onnan biztonságban vissza is hozza”. Ez a bejelentés volt az Apollo-program nyitánya.

A hidegháborús rivalizálás során az űrverseny az 1957-ös Geofizikai Évvel kezdődött el, ezt követően a Szovjetunió űrbe juttatta a Szputnyik–1 műholdat, 1961. április 12-én pedig – Jurij Gagarin személyében – egy űrhajóst is felküldött. Az Egyesült Államokat érzékenyen érintették a sorozatos vereségek, és bár május 12-én Alan Shepard első amerikai űrhajósként megismételte Gagarin teljesítményét – igaz, nem repülte körül a Földet – ekkor ez már kevésnek bizonyult. Kennedy bejelentése sok szempontból ugrást jelentett az ismeretlenbe, hiszen a Holdra szállás rengeteg technikai kérdést vetett fel, másfelől a megkezdett Mercury-program félbeszakítását is jelentette.

A fő probléma maga a holdfelszín elérése volt, amit érdekes módon egy Jurij Kondratyuk nevű tudós 1914-es tanulmánya oldott meg, aki nem a teljes űrhajó, csak egy kisebb egység leszállását javasolta – így született meg a holdkomp ötlete, mellyel később Armstrong és Aldrin valóban eljutott a Holdra. A program a Mercury-kísérletekhez képest másfajta űrhajót is igényelt, ezért a NASA a Gemini helyett a háromszemélyes Apollo-típus fejlesztésébe kezdett, ezzel párhuzamosan pedig megtervezte azokat a rakétákat, melyek egy ilyen utazást lehetővé tettek.

A hatvanas évek űrrepülőinek szerepe – a Mercury-program keretében – többnyire az volt, hogy tesztalanyai legyenek egy vizsgálatnak, mely az űrnek az emberi szervezetre gyakorolt hatását vizsgálta. Az amerikai kutatóknak 1966-ra sikerült olyan hordozórakétát kifejleszteni, aminek segítségével szondát küldhettek a Hold felszínére, ekkor azonban a szovjetek még lépéselőnyben voltak, hiszen a Luna–9 fellövésével itt is ők aratták le a babérokat. 1966 nyarán már elkezdődtek az Apollo-program tesztrepülései, melyek közül az első, űrhajósokkal végrehajtott kísérlet tragédiába torkollott: 1967. január 27-én az Apollo–1 indulása során az űrhajóban tűz ütött ki, melyben három űrhajós – Virgil Grissom, Edward White, Roger Chafee – életét vesztette.

Ekkor egy időre az űrprogram is veszélybe került, mivel azt főleg Johnson elnök és a demokrata párt támogatta, míg a republikánusok számára kevésbé tűnt fontosnak – ennek ellenére Nixon

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.