Tildy Zoltán halála

Szerző: Tarján M. Tamás

1961. augusztus 4-én hunyt el Tildy Zoltán kisgazdapárti politikus, miniszterelnök, majd köztársasági elnök, az 1956-os forradalmi kormány államminisztere.

Tildy 1889. november 18-án született Losoncon, iskoláit a környező városokban – Balassagyarmaton, Léván és Selmecbányán – végezte. Az érettségi után a pápai Református Teológiai Akadémiára ment, ahol 1913-ban kitüntetéssel végezte tanulmányait, majd Írországban volt ösztöndíjas. Tildy a későbbiekben aktív lelkészi tevékenységet folytatott, amely 1916-ban a Somogy megyei Szenna településen indult. Ebben az évben kötött házasságot Gyenis Erzsébettel, akivel három közös gyermekük született: ifj. Tildy Zoltán, Tildy Erzsébet és Tildy László. Később huzamosabb ideig, 1921 és 1929 között, Tahitótfalun szolgált lelkipásztorként. Egykori pápai diáktársával, Bereczky Alberttel közösen 1924-ben megalapította a Sylvester Irodalmi és Nyomdai Intézet Rt-t, amely egyházi kiadványokat és a parasztság művelődését elősegítő munkákat, szakkönyveket jelentetett meg. Több egyházi lap, valamint a Mezőföld című politikai hetilap szerkesztésében, kiadásában is közreműködött. 1928 és 1932 között a Magyar Traktátus Társaság igazgató lelkésze, majd 1946-ig, köztársasági elnökké történő megválasztásáig a Békés megyei Szeghalom gyülekezetének lelkipásztora volt.

Politikai karrierje 1917-ben indult, amikor belépett a Nagyatádi Szabó István-féle Országos Függetlenségi és 48-as Gazdapártjába, majd 1922-ben az Egységes Pártba is követte Nagyatádit.

Tildy 1929-ben – Nagy Ferenc mellett – a Független Kisgazdapárt egyik fő szervezője volt, az 1930-as indulás után a szervezet ügyvezető alelnökének is megválasztották.

Tildy 1930-as évekbeli befolyásának csökkenését jelzi, hogy sem az 1931-es általános, sem az 1933-as mezőkeresztesi időközi választásokon nem sikerült mandátumhoz jutnia, és csak 1936-ban kapott ismét helyet a törvényhozásban. Az 1939-es választásokon a békési egyéni választókerületben újra mandátumhoz jutott, így az ország német megszállásáig a törvényhozásban maradt. Miután Eckhardt Tibor az Egyesült Államokba ment, a párt megbízott, majd 1943-tól ügyvezető elnöke lett. A parlamenti politizálás mellett a Független Kisgazdapárt című politikai hetilap szerkesztőségét is irányította, 1942-ben pedig részt vett a Magyar Történelmi Emlékbizottság létrehozásában.

Vezetése alatt a kisgazdapárt 1944 márciusában élesen szembefordult a Kállay-kormány kül- és belpolitikájával, hitet tett a demokrácia, a polgári szabadságjogok mellett, követelte a földreformot, valamint megerősítette az SZDP-vel kötött politikai szövetséget.

Tildy részt vett az antifasiszta Magyar Front megszervezésében, 1945 elején tagja lett a Budapesti Nemzeti Bizottságnak, majd áprilistól az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek. A Kisgazdapárt nagyválasztmánya 1945. augusztus 20-án a párt vezérévé választotta, 1945. szeptember 4-én pedig az Országos Nemzeti Bizottság (ONB) elnöki tisztjét is megkapta.

A Kisgazdapárt fölényes győzelmét hozó 1945. november 4-ei nemzetgyűlési választások után a pártok egyetértettek Tildy miniszterelnökké jelölésében, így ő válthatta 1945. november 15-én a kormányfői tisztségben dálnoki Miklós Bélát. Alig több mint két hónapig maradt a kormány élén, hiszen 1946. február 1-jén Tildyt kinevezték az új köztársaság első elnökévé.

Amikor Kovács Bélát 1947. február 25-én a szovjet hatóságok elhurcolták, nem állt ki mellette, mint ahogyan a lemondatásra és emigrációra kényszerített Nagy Ferenc mellett sem.  Támogatta viszont a kisgazdapárt élére került Dobi Istvánt és az új, baloldali pártvezetőséget.

A köztársasági elnök személye mindennek dacára hamarosan terhes lett a kommunisták számára, és a koncepciós perek idején módot is találtak arra, hogy megszabaduljanak tőle. Mivel vejét, Csornoky Viktor kairói követet hazaárulás vádjával perbe fogták, Tildy lemondásra kényszerült, és ezt követően 1948 augusztusától családjával együtt nyolc évig házi őrizetben tartották. A politikus 1956 májusában nyerte vissza szabadságát, és a néhány hónap múlva kirobbanó forradalom idején Nagy Imre államminisztereként Tildy Zoltán 1956. október 28-án újra bekapcsolódott a politikai életbe.

Tildyt a forradalom leverése után bíróság elé állították, és hat év börtönre ítélték, de betegségére való tekintettel már 1959-ben szabadon engedték. Utolsó éveit visszavonultan töltötte, 1961. augusztus 4-én, 72 éves korában Budapesten hunyt el.

1989. július 6-án, a Nagy Imre-per felülvizsgálatakor őt is rehabilitálták.