A római szerződés aláírása

Szerző: Tarján M. Tamás

1957. március 25-én írta alá hat európai állam (benelux államok, NSZK, Franciaország, Olaszország) Rómában az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) és az Európai Atomenergia Közösséget létrehozó egyezményeket, ezeket hívják együtt római szerződéseknek.

A második világháború után a nyugat-európai országok célul tűzték ki a béke megőrzését és a kommunizmus terjeszkedésének megakadályozását, ezt szolgálta a brüsszeli (1948), majd a párizsi (1951) szerződés is. A Jean Monnet közgazdász által megálmodott 1951-es egyezmény létrehozta az Európai Szén- és Acélközösséget, amely szervezet összehangolta a fent említett hat állam nehézipari termelését, így biztosítva felügyeletet az esetleges újabb háborús törekvések felett.

A Montánunió névvel is illetett szervezet feloldotta az NSZK és Franciaország közti ellentétet is, ami főleg Elzász-Lotaringiából és annak ásványkincseiből fakadt. 1957-re a tagok megtapasztalták a társulásból eredő gazdasági előnyöket is, ezek fokozása érdekében akarták szorosabbra fonni kapcsolatukat, ami az 1958. január 1-jétől létező EGK keretei között realizálódott. A Közös Piacnak is nevezett szervezet tagjai eltörölték egymással szemben a vámokat, biztosították nemcsak az áruk, de a tőke és a munkaerő szabad áramlását is, gazdaságpolitikájukat pedig igyekeztek úgy alakítani, hogy minden ágazatban nemzetközi együttműködés alakulhasson ki.

Az EGK sikere természetesen más nyugat-európai államokat is belépésre ösztönzött, legfőképp Nagy-Britanniát, az angol csatlakozást azonban meglepő módon De Gaulle francia elnök kétszer is (1960, 1967) megvétózta. Így jött létre 1960-ban brit kezdeményezésre a héttagú EFTA (Európai Szabadkereskedelmi Társulás), amelynek rivális szerepe 1973-ban megszűnt, mikor az ír, brit és dán állam is az EGK tagja lehetett. A szervezet nem csupán gazdasági, hanem politikai és kulturális közösségként határozta meg magát.

A közösség tagjai közti szerződéseket összevonva (1965), politikai intézményeit kialakítva az európai integráció legfontosabb szerve lett, 1993-tól Európai Unió néven. A berlini fal leomlása (1989) után az EU már nem nyugat-európai szervezetként, hanem az egységes Európa letéteményeseként célul tűzte ki a volt szocialista blokk integrációját is. Jelenleg 27 tagállama van, Magyarország 2004 óta tagja a közösségnek.