rubicon
back-button Vissza
1955. november 12.

Hajós Alfréd halála

Szerző: Tarján M. Tamás

„Nem éreztem a víz borzalmas, velőig ható hidegét, csak a cél lebegett a szemem előtt, amelyet minden testi és lelki erőm megfeszítésével el akartam érni. Észre se vettem, hogy a vízben lehorgonyzott kötél lehorzsolta a mellemet, és hogy a nézők egyre hangosabb lármája jelzi, hogy beúsztunk a célba.”

(Hajós visszaemlékezése az athéni olimpián aratott első győzelmére)

1955. november 12-én hunyt el Hajós Alfréd, Magyarország első olimpiai bajnoka, aki az 1896-os athéni játékokon 100 és 1200 méteres gyorsúszásban is győzelmet aratott. A nemzetközi sajtóban „magyar delfinként” híressé váló sportoló később az atlétikában és a futballban is kiemelkedő eredményeket ért el, a hazai labdarúgás fejlődését játékosként, játékvezetőként és szövetségi kapitányként egyaránt segítette. Hajós a magyar sportélet fellendítését – számos létesítmény megtervezésével – mérnökként is támogatta, ezenfelül azonban olyan híres épületek is munkásságát dicsérik, mint a debreceni Aranybika Szálló, vagy az 1926-ban felújított miskolci Népkerti Vigadó.

 

Hazánk legelső olimpiai ezüstérmese – hiszen Athénban a győzteseket még nem aranyból készült medállal jutalmazták – eredetileg Guttmann Arnold néven, egy szegény budapesti zsidó család gyermekeként látta meg a napvilágot. Hajós 13 esztendős korában félárvaságra jutott, miután édesapja belefulladt a Dunába; a fiatalember állítólag a tragédia hatására tanult meg úszni, és egyedülálló technikájának köszönhetően hamarosan magyar bajnoki címet szerzett, majd 1895-ben a nem hivatalos Európa-bajnokságon is diadalmaskodott. Ezzel egy időben a Markó utcai reáliskolában folytatta tanulmányait, később pedig beiratkozott a Műegyetem építészmérnöki karára. Bár Hajós régi vágású professzorai helytelenítették a fiú sport iránti szenvedélyét – felfogásuk szerint ugyanis az a léha, tanulást kerülő emberek foglalatosságai közé tartozott –, 1896 elején Iszer Károly, a Magyarországi Tornaegyletek Szövetségének egyik vezetője elérte, hogy – a héttagú magyar delegáció tagjaként – engedélyezzék indulását az első újkori olimpián.

A „magyar delfin” nagy napja

Az ekkor mindössze 18 esztendős fiatalember az athéni játékok hatodik napján, 1896. április 11-én írta be nevét a magyar sporttörténelembe: ekkor rendezték meg az úszóversenyeket,

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.