Mindszenty Józsefet életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik

Szerző: Tóth Judit

1949. február 8-án hoztak ítéletet a kommunista diktatúra egyik legismertebb koncepciós perében, az 1948. december 26-án, karácsony másnapján letartóztatott Mindszenty József esztergomi érsek, Magyarország hercegprímásának és társainak perében. A bíboros elleni koncepciós per célja nem pusztán Mindszenty személyének megtörése volt, hanem a katolikus egyház és a társadalom egészének megfélemlítése is.

Mindszenty már a kommunista hatóságok zaklatása előtt is megtapasztalta a politikai üldöztetést. A második világháború idején, még veszprémi püspökként, Mindszenty nyilvánosan békepárti álláspontot képviselt, részt vett annak a memorandumnak a megfogalmazásában, amelyben a magyar egyházi vezetők a háborúból való kiugrásra kérték Horthyt, és határozottan elutasította a zsidókkal szembeni embertelen bánásmódot. A nyilas hatalommal szembeni fellépése miatt végül 1944 novemberében hazaárulás vádjával őrizetbe vették, és Sopronkőhidára, majd Sopronba hurcolták, ahonnan csak öt hónap után térhetett vissza Veszprémbe. Helytállása miatt Mindszentyt a világháború után általános tisztelet övezte, így Serédi Jusztinián esztergomi érsek halálát követően XII. Pius pápa 1945. szeptember 8-án előbb esztergomi érsekké és hercegprímássá, majd 1946. február 21-én bíborossá nevezte ki.

A koalíciós időszak formálisan demokratikus keretei között, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) és a Vörös Hadsereg jelenléte mellett a kommunista párt mind nagyobb befolyásra tett szert, és nyíltan Mindszenty, illetve a katolikus egyház ellen fordult.

A fokozódó politikai nyomás ellenére a hercegprímás változatlan intenzitással látta el egyházkormányzói feladatait. Részt vett az 1947-es ottawai Mária-kongresszuson, majd hazatérte után egy hónappal meghirdette az 1947. augusztus 15-től (Nagyboldogasszony ünnepétől) 1948. december 8-ig (a Szeplőtelen fogantatás napjáig) tartó Boldogasszony Évet, valamint az augusztus 20-i Szent Jobb-körmenetekkel is hatalmas tömegeket tudott megmozgatni. Az egyház élén betöltött szerepe és közéleti tekintélye miatt Mindszenty rövid időn belül a kommunisták egyik fő ellenfelévé vált, így alig fél évvel a szociáldemokratákat is magába olvasztó Magyar Dolgozók Pártja létrejöttét követően, ismét börtönbe került.

Mindszentyt 1948. december 26-án, karácsony másnapján a köztársaság megdöntésére irányuló bűncselekmény, valutaüzérkedés gyanújával letartóztatták, és az ÁVH hírhedt főhadiszállására, az Andrássy út 60. szám alatti pincékbe hurcolták.

Az 1949. február 3-án reggel a Markó utcai börtön nagy esküdtszéki termében megkezdődött per a kommunista diktatúra egyik legismertebb koncepciós pere. Az eljárás már előkészítésében is a kommunista hatalom politikai akaratát tükrözte, hiszen a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága előre rögzítette az ítélethirdetés időpontját, ami önmagában cáfolta a bíróság függetlenségét. A tárgyalást Olti Vilmos vezette, aki a per során nyíltan irányított, sugalmazó kérdésekkel („Ugyebár?”) terelte Mindszenty vallomását az előre kijelölt irányba. A vádak – hazaárulás, köztársaság-ellenes szervezkedés, kémkedés, valutaüzérkedés – a korszak koncepciós pereinek sablonjait követték. Az ítélethozatalt a politikai akaratnak megfelelően február 8-ra tűzték ki. Mindszentyt hét vádpontban bűnösnek mondták ki, és életfogytiglani fegyházra, teljes vagyonelkobzásra és politikai jogainak elvesztésére ítélték. Az elsőfokú ítéletet, mintegy öt hónappal később, a másodfokon eljáró bíróság helybenhagyta.

Sokáig tartotta magát az a vélekedés, hogy Mindszentyt a vizsgálati fogság alatt pszichotróp szerekkel kezelték. A kutatások azonban nem találtak erre bizonyítékot, vallomásai sokkal inkább a hosszan tartó fizikai és pszichikai kényszer, az alvásmegvonás és a fogság körülményeinek következményei voltak.

Mindszenty 1949 szeptemberében megkezdett büntetésének leghosszabb szakaszát a Conti utcai (ma Tolnai Lajos utca) ÁVH-börtönben töltötte. Csak a 2010-es évek második felében derült fény arra, hogy az egykori ÁVH-épület legfontosabb részei ma is megvannak. Sőt, mivel a börtön számos pontja eredeti állapotában fennmaradt, így Mindszenty emlékiratai alapján sikerült a kutatóknak beazonosítaniuk a hercegprímás több celláját is. Betegsége és a hatalmas külpolitikai nyomás hatására Mindszenty később házi őrizetbe került, előbb a Baranya megyei Püspökszentlászlón (Hosszúhetény része), majd a Nógrád megyében lévő felsőpetényi Almássy kastélyba.

A bíboros az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörése után október 30-án szabadult, Pálinkás-Pallavicini Antal őrnagy közreműködésével jutott el Budapestre.