rubicon
back-button Vissza
1948. március 10.

A harmadik prágai defenesztráció - Jan Masaryk rejtélyes halála

Szerző: Tarján M. Tamás

"A diktátorok olyan uralkodók, akik az utolsó tíz percig nagyszerűnek tűnnek." (Jan Masaryk)

1948. március 10-én találtak rá Jan Masaryk csehszlovák külügyminiszter holttestére, aki a hivatalos vizsgálat szerint fürdőszobájából kiugorva vetett véget életének. Masaryk öngyilkosságának hírét a közvélemény és a nyugati média természetesen gyanúval fogadta, és az esetet hamarosan el is nevezték a "harmadik prágai defenesztrációnak."

Jan Masaryk 1886-ban, Prágában látta meg a napvilágot. Édesapja a híres professzor és politikus, Tomás Masaryk volt, aki az első világháború idején a Nemzeti Tanács alapítójaként képviselte a csehek érdekeit, 1918-tól pedig elnökként vállalt oroszlánrészt a csehszlovák állam megszervezésében. Jan fiatalon hosszú időt töltött Amerikában, 1914-ben azonban hazatért, és a Monarchia seregében szolgálta végig az első világháborút, majd - már Csehszlovákia képviseletében - az Egyesült Államokban diplomáciai ügyvivőként, illetve Londonban nagykövetként tevékenykedett. Jan Masaryk a Benes bukását eredményező 1938-as müncheni konferencia után ismét Londonba távozott, ahol külügyminiszterként vett részt a világháború alatt megszerveződő emigráns kormányban.

Miután a háború véget ért, és Edvard Benes 1945 tavaszán újra kormányt alakított, Masaryk megtarthatta pozícióját; a csehszlovák diplomácia fejeként hasznos szolgálatot tett hazájának, mivel sikerült mérsékelnie Moszkva befolyását a köztársaság belügyeiben. A politikus 1947-ben mégis "hübriszt követett el", ugyanis kinyilvánította szándékát a Marshall-tervben felajánlott segély elfogadására, amivel kivívta maga ellen Sztálin haragját. Masaryk moszkvai látogatása idején alapos "eligazításban" részesült azzal kapcsolatban, hogy meddig mehet el: ahogy ő mondta, szabad miniszerként repült a Szovjetunióba, és szolgaként tért onnan vissza.

Jan Masaryk mindazonáltal a jövőben is megtarthatta székét, amit a kortársak és az utókor meglehetősen vegyesen ítéltek meg: egyesek szerint a külügyminiszter nem-kommunista politikusként bátran vállalta véleményét, és igyekezett szembeszállni a szélsőbaloldal diktatórikus törekvéseivel, míg mások megalkuvónak, gyávának bélyegezték Masarykot. Annyi azonban bizonyos, hogy 1947 során a hagyományosan mérsékelt csehszlovák politikai életben - ahol a kommunisták a két világháború között is legálisan tevékenykedhettek - a hidegháborús helyzet fokozódásával párhuzamosan egyre nőtt a feszültség.

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.