rubicon
back-button Vissza
1947. június 5.

A Marshall-terv meghirdetése

Szerző: Tarján M. Tamás

1947. június 5-én hirdette meg a Harvard Egyetemen tartott beszédében George C. Marshall amerikai külügyminiszter a róla elnevezett gazdasági programot, a világháború után romokban heverő Európát talpra állító Marshall-tervet.

A második világháború az elsőhöz képest jóval nagyobb veszteségeket okozott a hadviselő felek számára, nem csak emberéletben, hanem az infrastruktúra terén is – Magyarország például nemzeti vagyona 40%-át veszítette el –, a modern haditechnika következményeként a városok, vasútvonalak, kikötők gyárak nagy része romokban hevert. Európa 1945 után megpróbált önerőből talpra állni, de ennek két nagy akadálya volt: először is a tőke, munkaerő és nyersanyag hiánya együttesen lépett fel, másodsorban pedig, a megszállt Németország fejlődését kezdetben szándékosan visszatartották. A szövetségesek potenciális ellenfélként bántak a legyőzött hatalommal, és 1947-ig ipari termelésének leépítésén munkálkodtak. A nyugati szövetségeseket azonban egy, a németeknél jóval reálisabb veszély fenyegette, a kommunista pártok terjeszkedése, melyek az 1945–47 közötti állandó áruhiányból, az éhínségekből politikai tőkét kovácsoltak maguknak szerte Nyugat-Európában. Fennállt tehát annak a veszélye, hogy a Sztálin és a Szovjetunió kiterjeszti uralmát egész Európára.

A Marshall-tervnek kettős szerepe volt: egyfelől az 1939 előtti szintre kellett fejlesztenie Európa gazdasági teljesítőképességét, amire a piac nélkül maradt Egyesült Államok is rászorult, másfelől pedig gátat kellett vetnie a sztálini ambícióknak. Nem véletlen, hogy Törökország és Görögország – ahol a kommunista hatalomátvétel a leginkább fenyegetett –  a Truman-doktrína jegyében már a program megindítása előtt, 1947 januárjában amerikai pénzügyi támogatásban részesült. A Marshall által 1947. június 5-én elmondott beszéd ugyanakkor még nem tartalmazott konkrét számokat, a külügyminiszter mindössze annyit jelentett ki, hogy az Egyesült Államok ezzel a programmal nem a nemzetek szuverenitása, hanem az éhezés és szegénység ellen kíván küzdeni. Ekkor még az sem volt teljesen világos, hogy a kiutalt összeg mennyiben számít majd kölcsönnek és mennyiben adománynak. A konkrét terveket később William L. Clayton és George F. Kennan közgazdászok vezetésével dolgozták ki, ezek alapján az Egyesült Államok első körben 4, 1953-ig bezárólag pedig 12 milliárd amerikai dollárt osztott szét. Magyarország számára az első tervezet 422 millió dollárt utalt volna ki, de hazánk – a szovjet nyomás hatására – erre nem tartott igényt.

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.