rubicon
back-button Vissza
1946. július 10.

Világrekordot dönt a magyar infláció

Szerző: Tarján M. Tamás 1946. július 10-én döntött világrekordot a magyar infláció, ugyanis ezen a napon 348,46%-os pénzromlás következett be, vagyis az árak 11 óra alatt a duplájukra nőttek. A 2008-as zimbabwei válságig hazánk tartotta ezt a szomorú csúcsot, ezzel együtt az 1945–46 során zajló magyarországi hiperinfláció iskolapéldája lett a gazdasági összeomlásnak. Az infláció fogalma mindenki előtt ismeretes – mint a pénz romlása – és általában azt a hétköznapok során többek között az árak emelkedésén tudjuk nyomon követni. A közgazdaság tudománya úgy közelíti meg ezt a kérdést, hogy a kiadott papír- és fémpénz névértékéről beszél, vagyis az állam, amely kibocsátja a fizetőeszközt, annak megfelelő fedezettel – arannyal, áruval, vagy mással – rendelkezik. Amennyiben ez nem így van, a kinyomtatott pénz értékét veszíti; ezt a problémát a történelem során a kormányok gyakran még több papírpénz kibocsátásával próbáltak meg orvosolni, ami csak súlyosbította a helyzetet, és a hiperinfláció – egy öngerjesztő folyamatként – működésbe lépett.

Így történt ez az első világháborút elveszítő Németországban is, ahol a versailles-i béke után – a jóvátétel kifizettetése érdekében – az antant szövetségesek megszállták a legnagyobb ipari központokat, amivel megbénították a termelést. A német kormány fedezetlen pénzkibocsátása aztán a válság csúcspontján havi 3,25 millió százalékos pénzromlást eredményezett. Bár a jelenséget sokan a 20. századhoz, elsősorban a két világháborúhoz és – napjainkban – a harmadik világhoz kötik, el kell mondani, hogy az már az ókori Római Birodalomban is ismert volt. A hiperinfláció orvossága minden alkalommal a költségvetés szigorú szabályozása, vagy a drasztikus állami beavatkozás – például Rómában az ármaximálás – lehetett, minden egyéb próbálkozás kudarcra volt ítélve.

A magyar hiperinfláció előzménye a második világháború pusztítása volt, mely az 1926-ban forgalomba helyezett új fizetőeszközt, a Horthy-rendszer stabil pengőjét már 1944 végén elindította a lejtőn – ekkor a magyar valuta az 1938-as érték huszonhatod részére csökkent – ezt azonban messze túlszárnyalta az 1945-ös esztendő, mely az előző évihez képest hatvanketted részre értékelte le a pengőt. A magas infláció közvetlenül az ország romos, kifosztott állapotára volt visszavezethető, az infrastruktúra és a gyárak megsemmisülése, a hazánkban zajló harcok nyomán a termelés visszaesett, és alacsony színvonalon

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.