„A láthatatlan halál”
21 perc olvasásImrédy Béla a kivégzőosztag előtt
Szerző: Tarján M. Tamás
1946. február 28-án hajtották végre a Népbíróság halálos ítéletét Imrédy Béla egykori miniszterelnökön (1938-39), a Markó utcai fogházban.
Imrédy közgazdasági pályáról indult, Gömbös Gyula pénzügyminisztereként került be a nagypolitikába, az első (Darányi-kormány idején végrehajtott) zsidótörvény egyik kidolgozója volt, majd az ő miniszterelnöksége idején, 1938 decemberében nyújtották be a másodikat. Imrédy kezdetben a hivatásrendi eszmék iránt vonzódott, miniszterelnöksége alatt azonban a szélsőjobboldal irányába tolódott, hitleri mintára létrehozva a Magyar Élet Mozgalmat.
Az egyre radikálisabb Imrédyt végül úgy sikerült eltávolítani a hatalomból, hogy kiderítették, egyik dédanyja zsidó volt, ezért 1939 márciusában önként lemondott. Magyarország német megszállása után (1944. március 19.), mint szélsőjobboldali ellenzéki vezető aspirált a vezetésre, de a németek nem bíztak meg benne. Később tárca nélküli gazdasági miniszter lett Sztójay Döme 1944-es kormányában.
A háború után az amerikai hadsereg hozta haza Ausztriából, fogsága idején tanulmányt írt a magyar kormány számára, ami - Sulyok Dezső szerint - segített az infláció megállításában és a forint bevezetésekor is. Imrédy Bélát népbíróság először kötél, majd golyó általi halálra ítélte.