A Szovjetunió hadat üzen Japánnak

Szerző: Tarján M. Tamás

1945. augusztus 8-án üzent hadat a sztálini Szovjetunió a Japán Császárságnak. A következő napon megkezdődött a második világháború utolsó jelentős hadjárata, egy héttel később pedig Japán is letette a fegyvert a szövetségesek előtt. 

Bár a világháború küzdelmei során Tokió – például az antikomintern paktum révén – szövetséget kötött a náci Németországgal, a valóságban a két hatalom nem tudott együttműködni; erre a szovjet-japán viszony krónikája is ékes bizonyítékul szolgál. Miután 1938-ban, majd 1939 májusában a szovjet határincidensek (Halhín-goli csata) komoly veszteséget okoztak a japánoknak, a tokiói stratégák úgy döntöttek, egyelőre fiókba zárják a szocialista birodalom elleni grandiózus terveket. Két év csend után 1941 áprilisában Japán és a Szovjetunió megnemtámadási szerződést kötött, amivel Moszkva biztosította a keleti határait, Tokió számára pedig lehetővé vált, hogy lecsaphasson a csendes-óceáni térségben található, nyersanyagokban gazdag területekre.

Sztálin már 1943 novemberében, Teheránban ígéretet tett arra, hogy később csatlakozik a Japán elleni háborúhoz. A jaltai konferencián három hónapos felkészülési időben állapodtak meg felek, azaz a német kapitulációt követően ennyi idő eltelte után vállalta a Szovjetunió, hogy támadás indít keleten. Ebben a három hónapban Sztálin – Vaszilevszkij tábornok parancsnoksága alatt – több mint 1 millió katonát csoportosított át a térségbe. Végül augusztus 8-án éjfél előtt egy órával – tehát majdnem pontosan 3 hónappal a német megadás után – Molotov külügyminiszter átadta a szovjet hadüzenetet Szató Naotake nagykövetnek. 

Japán még a második világháború előtt szerezte meg Koreát és Mandzsúriát, majd később meghódította Belső-Mongólia területét, így a birodalom határa a mai kínai–orosz határvonal helyén húzódott. Mandzsúria körül a nyár folyamán a Vörös Hadsereg egységeit három jelentős tömbben csoportosították, így Vaszilevszkij tábornok csapatai, augusztus 9-ét követően, több irányból rohanták le a Japán által megszállt területet. Mandzsukuót a japánok híres Kvantung-hadseregének 700 000 katonája – és a bábállamok milíciája – védte, de Jamada Otozó tábornok tehetetlennek bizonyult a – Nyugat-Európa nagyságú területen végrehajtott – gigantikus bekerítő hadművelet ellen. A szovjetek, valamint mongol és kínai szövetségeseik néhány nap alatt elfoglalták Csungking, Csicsihar, Mukden és Harbin városokat. Bár máig vitatott, hogy Japán augusztus 15-i kapitulációját vajon a 9-én ledobott második atombomba, vagy a szovjet offenzíva váltotta-e ki, de az tény, hogy a Kvantung-hadsereg villámgyors összeomlása kritikus csapás volt a birodalom számára. A szovjetek egészen szeptember 2-ig harcban álltak a japán erőkkel; ebben a két hétben került a Szovjetunióhoz például a Kuril-szigetsor, melynek hovatartozása máig vitákat gerjeszt Japán és Oroszország között.

A szovjetek offenzívája végül az egész térség jövőjét meghatározta. Miután Vaszilevszkij csapatai bevonultak Mandzsúriába , a Vörös Hadsereg katonái elszállították és megsemmisítették a japánok által felépített gyárakat és üzemeket, és körülbelül egymillió – japán nemzetiségű – telepest tettek földönfutóvá. Később Mandzsúria a Mao Ce-tung vezette kínai kommunista mozgalom kezei közé került, és fontos szerepet is játszott a Csang Kaj-sek és a Kuomintang ellen vívott négyéves polgárháború során. Az „Augusztusi vihar” névvel illetett hadművelet Korea sorsát is megpecsételte: miután a szovjetek megszállták a félsziget északi részét, az amerikaiak pedig délen szálltak partra, az ország két részre szakadt. A határvonal aztán a hidegháború kezdetével megmerevedett, ez az állapot pedig már magában hordozta egy újabb véres konfliktus – a koreai háború – csíráját.