Antoine de Saint-Exupéry eltűnése

Szerző: Tarján M. Tamás

„Az ember ledönti a falakat, hogy szabaddá legyen, de aztán már nem egyéb, mint lerombolt erősség, amely minden világtáj felé nyitva van. És kezdődik a szorongás, annak a tudata, hogy nem vagyunk.”
(Részlet Saint-Exupéry Citadella című művéből)

1944. július 31-én légi felderítésre indult Antoine de Saint-Exupéry francia író, A kis herceg című világhírű regény szerzője, akinek halála – miután repülőgépével a Földközi-tengerbe zuhant – számos találgatásra adott okot.

Antoine de Saint-Exupéry 1900. június 29-én, egy vagyonos arisztokrata család gyermekeként született Lyon városában. A későbbi neves író és kalandor pilóta a francia haditengerészet előkészítő iskolájában kezdte meg tanulmányait, a záróvizsgán azonban megbukott, így a párizsi École des Beaux-Arts (képzőművészeti Iskola) építészet szakára iratkozott be. Noha 15 hónapot töltött el a neves intézmény falai között, ám végzettséget utóbb itt sem szerzett. Ebben az időben alkalmi munkákból élt, majd 21 esztendősen katonai szolgálatra jelentkezett. Strasbourgba került pilótakiképzésre, és a következő évben meg is szerezte a pilótaengedélyt. Egy légibaleset miatt menyasszonyának családja rákényszerítette Saint-Exupéryt a leszerelésre, ám a Louise Léveque de Vilmorinnal tervezett házasság kudarcba fulladt, ezért 1926-ban, immáron civilként, visszatérhetett a levegőbe.

A kalandvágyó pilóta a következő esztendőkben oroszlánrészt vállalt a polgári légiposta-szolgáltatás kiépítésében. Előbb a Toulouse–Dakar, majd a Casablanca–Dakar útvonalon ingázott, később egy spanyol gyarmati repülőteret irányított a Szaharában, 1929-től pedig az argentin állam alkalmazásába lépett.

Ezekben az években, az 1926-ban megjelenő A pilóta című novellával vette kezdetét Saint-Exupéry írói pályafutása, amelynek legnagyszerűbb alkotásait a férfi személyes élményei ihlették. A déli futárgép (1929) című regény magját például a pilóta afrikai tapasztalatai szolgáltatták, a Femina-díjjal jutalmazott Éjszakai repülés (1931) pedig a kijelölt dél-amerikai légi útvonalak felderítése során született meg.

Saint-Exupéry időközben házasságot kötött egy salvadori arisztokrata özveggyel, a színésznőként és írónőként is elismert Consuelo Suncín Sandoval Zeceñával, akivel élete végéig viharos kapcsolatban élt. A házastársak konfliktusai – a Louise-szal folytatott viszonyhoz hasonlóan – elsősorban Saint-Exupéry gyakori távollétéből és veszélyes hivatásából származtak, de kapcsolatuk megromlásában azonban a férj hűtlen viselkedése is komoly szerepet játszott. Saint-Exupérynek több szeretője is volt. Közülük legismertebb Hélène de Vogüé, akit Nellynek nevezett leveleiben, valamint egy Madame de B. néven ismert nő, ám az ő személyét az író sem tisztázta.

Antoine de Saint-Exupéry az 1935-ben megrendezett Párizs–Saigon repülőversenyen érkezett el életének következő fontos állomásához, melyet az író – a 150 000 frankos fődíj megszerzésének reményében – André Prévot navigátor segítségével próbált teljesíteni. Az út során a páros súlyos repülőgép-balesetet szenvedett, és lezuhant a Líbiai-sivatag fölött. Napokig tartó szörnyű nélkülözés után már hallucinációk gyötörték őket, amikor egy beduin rájuk talált, így végül mindketten megmenekültek. A szerző itteni élményei alapján írta meg a számos díjjal jutalmazott Az ember földje című regényt, de A kis herceg oldalain felbukkanó pilótában is felfedezhetjük Saint-Exupéryt. A férfit újabb, 1938-ban Guatemala fölött ért balesete sem tántorította el szenvedélyétől, mi több, a második világháború kitörésekor katonai szolgálatra jelentkezett, felderítő pilóta lett a francia légierőnél. Franciaország összeomlása után a tengerentúlon keresett menedéket előbb New Yorkban, majd egy darabig a kanadai Québecben élt. Ez idő alatt jelent meg a Levél egy túszhoz című munkája, amely a megszállás idején Franciaországban maradt negyvenmillió honfitársához szólt, valamint legismertebb műve, A kis herceg. A világszerte több mint 250 nyelvre lefordított mű írója szerint egy gyermekről szóló mese felnőtteknek, amelynek cselekményében a szerző életének számos mozzanata elevenedik meg.  

Később Saint-Exupéry visszatért az európai hadszíntérre, hogy a megszállt Franciaországban hazája felszabadításáért harcoljon. Ugyan ekkor már betöltötte 43. életévét, messze túlhaladt azon a koron, amikor a szabályok lehetővé tették volna bevetését, ő azonban elég elszántnak bizonyult ahhoz, hogy ismét szolgálatba léphessen. Hazafias áldozatvállalása ellenére az író publicisztikáiban többször is bírálta Charles de Gaulle tábornokot, aki válaszul kollaboránsnak titulálta kritikusát. Saint-Exupéryt komolyan megviselték az őt ért rágalmak, és ezek a támadások is hozzájárulhattak ahhoz, hogy az alkoholhoz nyúljon. Ezért többen úgy vélik, halálában megviselt lelkiállapota is szerepet játszhatott.

Antoine de Saint-Exupéry 1944. július 31-én egy Lockheed P–38-as típusú repülőgéppel indult el Korzika szigetéről végzetes küldetésére, amelynek célja – a dél-franciaországi Dragoon-hadművelet előkészítéseként – a Rhone folyó völgyében állomásozó német csapatok helyzetének felmérése volt. Az író sohasem tért vissza útjáról.

Néhány nappal azután, hogy egy asszony Toulon közelében látott egy francia repülőgépet a tengerben, egy azonosítatlan holttestet fedeztek fel a partvidéken, amelyet szeptemberben a már felszabadított Carqueiranne faluban temettek el. Saint-Exupéry halálával kapcsolatban négy elmélet látott napvilágot.  

Többen arra gyanakodtak, hogy a férfi szívproblémái miatt veszítette el uralmát a Lockheed P–38-as felett, de egyesek azt is valószínűnek tartották, hogy a labilis lelkiállapotú pilóta öngyilkosságot követett el. Ezt látszott erősíteni, hogy egy nappal a halála előtt ezt írta egy ismerősének: „Azt se bánnám, ha lelőnék a repülőgépemet. [...] Irtózom a jövő hangyabolyától. Ha jól meggondolom, tulajdonképpen kertésznek születtem...”. Olyan feltételezések is szárnyra keltek, miszerint egyszerűen meghibásodott a repülője, de sokáig tartotta magát az a nézet is, hogy a németek lőtték le a gépét. Két német háborús veterán – Robert Heichele és Horst Rippert – ugyanis azt vallotta, hogy lelőtte Saint-Exupéry gépét, a Luftwaffe feljegyzései azonban nem igazolták a katonák beszámolóit. A rejtély megoldásához egy Marseille környéki halász, Jean-Claude Bianco segítette közelebb a kutatókat, aki 1998-ban felfedezte Saint-Exupéry ezüst karkötőjét a tengerben, amelyre rá volt vésve a felesége és a kiadója neve. Ezen a nyomon elindulva két évvel később Luc Vanrell búvár rábukkant a Lockheed P–38-as darabjaira is, amelyet 2003 októberében ki is emeltek a tengerből. A roncsokat vizsgáló tudósok azonban nem találtak arra utaló nyomot, hogy a repülőgép ellenséges találat miatt zuhant le. Az ellenben biztosra vehető, hogy a carqueiranne-i temetőben valóban A kis herceg szerzőjének földi maradványai nyugszanak.