rubicon
back-button Vissza
1943. február 2.

A német erők kapitulálnak Sztálingrádnál

Szerző: Tarján M. Tamás

1943. február 2-án kapitulált Paulus német tábornok 91 000 katonája a szovjetek által körbezárt Sztálingrádban, aminek következtében véget ért a város öt és fél hónapja tartó ostroma. A tengelyhatalmak B hadseregcsoportjának teljes megsemmisülésével záruló összecsapás fordulópontot jelentett a keleti hadszíntéren, a Vörös Hadsereg ugyanis győzelme után ellentámadásba lendült, és – két év alatt – egészen Berlinig űzte Hitler seregeit.

Az 1939-es szovjet-német megnemtámadási egyezmény ellenére 1941. június 22-én a náci Németország megtámadta a Szovjetuniót, Sztálin és a Vörös Hadsereg meglepetése, valamint a Luftwaffe elsöprő légi fölénye következtében pedig a Wehrmacht rövid időn belül hatalmas területeket vont ellenőrzése alá. Úgy tűnt, a Barbarossa-terv sikerrel zárul, a magukra találó szovjetek azonban Leningrád és Moszkva alatt sikeresen feltartóztatták a németeket, sőt, utóbbi város alól vissza is vetették a tengelyhatalmak erőit. Így érkezett el az 1942-es esztendő, melynek kezdetén Hitler úgy gondolta, hogy Sztálin várakozásaival ellentétben nem a fővárost próbálja meg elfoglalni, hanem a déli frontszakaszon indít offenzívát, és a Volga partján fekvő Sztálingrádot veszi ostrom alá. Erre a lépésre a meglepetésen kívül még számos érv kínálkozott, ugyanis a szóban forgó város elfoglalásával esély nyílt a németek számára létfontosságú kaukázusi szénhidrogénmezők kiaknázására, ráadásul a Sztálinról elnevezett metropolis meghódítása a propaganda szempontjából is súlyos csapás lett volna a „generalisszimuszra” nézve. Az eltervezett offenzíva azonban – a Barbarossa-tervhez hasonlóan – némi késlekedést szenvedett, ugyanis Szevasztopol ostroma egészen 1942 májusáig elhúzódott, így a „Fall Blau” megindítására 1942. június 28-áig kellett várni.

A hadműveletekben német részről kezdetben a 6. és 7. hadsereg és az 1. és 4. páncéloshadsereg, ezen kívül pedig Románia, Olaszország és Magyarország hadereje vett részt, miután azonban július 5-én Voronyezs a tengelyhatalmak kezére került, Hitler kettéosztotta erőit. A 7. hadseregből és az 1. páncéloshadseregből álló „A” hadseregcsoport von Kleist parancsnoksága alatt a Kaukázus felé nyomult előre, míg a maradék haderőt mozgósító, Maximilian von Weichs vezette „B” hadseregcsoport Sztálingrád bevételére indult. Bár a Volga bal partján fekvő várost ebben az időben mindösszesen a térségben állomásozó csapatokból verbuvált 62. szovjet hadsereg védte, Vaszilij Csujkov

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.