rubicon
back-button Vissza
1942. július 1.

Az el-alameini csata kezdete

Szerző: Tarján M. Tamás

1942. július 1-jén kezdődött meg az El-Alameinnél vívott első ütközet, melyben az Erwin Rommel vezette Afrika Korps és az olasz gyarmati hadsereg sikertelenül próbálta áttörni az Auchinleck, majd Montgomery tábornok által irányított egyiptomi brit védelmi vonalat. Az El-Alameinnél folytatott harcok 1942 novemberére a szövetségesek javára dőltek el, akik ezzel megfordították a háború kimenetelét az afrikai hadszíntéren.

A Mussolini vezette fasiszta Olaszország régóta tervezte, hogy líbiai és etiópiai gyarmatait Egyiptom és Szudán területének megszerzése után egy északkelet-afrikai egységes birodalommá kerekíti ki, ezért az olasz hadsereg az 1940-es esztendő német sikerei nyomán támadást indított a Nílus völgyének meghódítására. Más hadszínterekhez hasonlóan azonban itt sem termett sok babér az olaszok számára; Mussolini Hitler segítségére szorult, aki Rommelt küldte Észak-Afrikába. Az 1941 februárjában felállított Afrika Korps hamarosan átvette a kezdeményezést az olasz gyarmati erőktől, és 1941–42 során változó eredménnyel harcolt a főleg brit, új-zélandi és ausztrál erőkből álló szövetséges védőkkel szemben.

A sivatagi háború mindkét fél számára komoly kihívást jelentett. Egyfelől a sivatagi terepen jóval nyíltabb és tisztább hadmozdulatokat lehetett végrehajtani az ellenséggel szemben, másfelől azonban számolni kellett az embertelen klímával: egy meggondolatlan előrenyomulás, az utánpótlási vonalak elvesztése akár az egész frontvonal összeomlását jelenthette. A Líbiába előrenyomuló britek 1941 tavaszán Rommel személyében – vesztükre – mesteri ellenfélre akadtak, aki létszámbeli és haditechnikai hátrányán felülkerekedve, gyakran az ellenféltől zsákmányolt páncélosok segítségével, 1942 januárjában offenzívát indított a Nílus elérésére.

Időközben Churchill is támadásra utasította Auchenlecket, az észak-afrikai fronton azonban mégis a németek kerültek kezdeményező helyzetbe: Rommel Bir-Hakeimnél egy átkaroló hadmozdulatot követően vereséget mért a brit erőkre, majd váratlanul visszafordult nyugat felé, és elfoglalta a szövetségesek kezére jutott fontos kelet-líbiai kikötőt, Tobrukot. Itt a tengelyhatalmak erői ráadásul készleteiket is feltölthették, és június 21-e után folytathatták offenzívájukat egészen Egyiptom határáig. Churchillt rémülettel töltötte el a hír, miszerint a németek már a Nílus közelében járnak, hiszen az egyiptomi brit uralomról nehezen lehetett elmondani, hogy a helyi arabok szimpátiáját élvezte volna. A németek is tisztában voltak ezzel,

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.