Ismeretlen repülőgépek bombázzák Kassát

Szerző: Tarján M. Tamás

1941. június 26-án azonosítatlan repülőgépek bombázták Kassa városát. A támadás során 29 ledobott bomba összesen 32 ember életét oltotta ki. A pusztító akciót Horthy Miklós kormányzó és a magyar kormány a Szovjetunió agressziójának minősítette, elrendelte a visszacsapást és kinyilvánította a hadiállapot beálltát Magyarország és a Szovjetunió között. A kassai bombázás ezáltal döntő módon járult hozzá Magyarország világháborús hadba lépéséhez. 

Június 26-án 12 óra 40 perckor másik incidens is történt, ugyanis Rahónál repülőtámadás érte a Budapest és Kőrösmező között közlekedő gyorsvonatot. A szovjetként azonosított repülőgépek géppuskatüze 3 halálos áldozatot és 6 sérültet eredményezett. Ezt követően 13 óra 8 perckor bukkant fel a három, felségjelzés nélküli bombázó Kassa városa felett. Találat érte a Bethlen Gábor Laktanyát, a Görgey Arthur Laktanyát, a Postapalotát, valamint számos lakóépületet is. A halálos áldozatokon kívül mintegy 60 súlyos, és 220 könnyebb sérültről szóltak a hírek; az anyagi kárt 3 millió pengőre becsülték. Két bomba nem robbant föl, egyikük a  szomszédos Enyicke falura hullott. Mivel Kassán volt a repülőakadémia bázisa és laktanyája is, a magyar légierő vadászgépei hamarosan az ismeretlen bombázók nyomába eredtek, de nem tudták megközelíteni a támadókat. A szemtanúk a három gépnek sem a felségjelzését, sem a típusát nem tudták egyértelműen azonosítani, így azok hovatartozása a magyar történelem egyik leghíresebb – és legsúlyosabb következményekkel járó – rejtélye lett. 

A bombázás utáni vizsgálat során a katonai szakértők két fel nem robbant szerkezetet, illetve több repeszdarabot találtak, amelyek felismerhetően a Szovjetunióból származtak: ezeket a hadsereg a továbbiakban perdöntő bizonyítékként kezelte. Feszült politikai légkörben történt mindez, ugyanis négy nappal korábban, június 22-én Hitler támadást indított a Szovjetunió ellen, amelyhez csatlakoztak a Magyarországgal érdekellentétben álló Románia és Szlovákia csapatai is. 

A magyar politika előtt adva volt a nehéz kérdés, hogy miként viszonyuljon a Szovjetunió elleni háborúhoz. Korábban, a június 22-i német támadást követően Molotov szovjet külügyminiszter a magyar revíziós törekvések támogatásának ígéretével semlegességre igyekezett rávenni a magyar kormányt, amit Bárdossy miniszterelnök sem Horthy kormányzóval, sem pedig a parlamenttel nem közölt. A kormány legnagyobb félelme az volt, hogy a gyors német sikerben részt vállaló románok és szlovákok – Hitler jóindulatából – lehetőséget nyernek majd a revízió felülvizsgálatára, a bécsi döntések során elvesztett területek visszaszerzésére. Az első napokban a nácik villámgyors sikereket értek el a koordinálatlan Vörös Hadsereg ellenében, ezért a magyar katonai vezetés jórésze meg volt győződve arról, hogy a háború – hasonlóan a franciaországihoz – mindössze pár hétig tart majd, abban a magyar erők kockázat nélkül vállalhatnak részt, és ezzel akár újabb kedvező határmódosítást is elérhetnek. 

A Honvéd Vezérkar főnöke, Werth Henrik gyalogsági tábornok már május óta a szovjetellenes szövetség felvállalására ösztönözte a kormányzót és Bárdossyt, a németbarát tisztek nyomása pedig a Szovjetuniónak tulajdonított támadás után új lendületet nyert. Ennek megfelelően a kormány – Horthy döntésének megfelelően – június 26-i délutáni ülésén a hadiállapot beálltáról határozott, és másnap hajnalra elrendelte a válaszcsapás megindítását. Magyarország de facto belépett a második világháborúba, amit a képviselőház a másnapi, június 27-i ülésén jóváhagyott. A magyar légierő már aznap szovjet területeket bombázott, másnap, június 28-án pedig a Kárpát-csoport katonái csatlakoztak a német hadjárathoz. A Szovjetunió elleni háború hosszú évekig húzódott, és a Magyar Királyi Honvédség legsúlyosabb katasztrófájához vezetett. 

A kassai bombázás, mint a hadba lépést kiváltó ok természetesen 80 év után is az érdeklődés középpontjában áll, és számtalan elmélet megalkotását inspirálta. Ezen teóriák között a szovjet provokáció igencsak logikátlannak tűnik – még ha a hadba lépést sürgetőknek kapóra is jött – hiszen a június 22-i német támadást követő fejetlenségben Sztálinnak aligha fűződött érdeke egy újabb ellenfél háborúba rángatásához. Emellett Molotov fent idézett kijelentése, a Romániával szemben hangsúlyozott érdekszövetség sem a kommunista állam támadó szándékának irányában mutat, a megtalált szovjet robbanószerkezet pedig származhatott akár más gépből is, hiszen azt Európában többek között a csehszlovák és jugoszláv hadseregben, illetve a spanyol polgárháborús köztársasági hadseregben is alkalmazták. 

Az 1945 utáni politikai fordulat eredményeképpen a kassai támadást már úgy interpretálták, mint fondorlatos német provokációt, mely a hadba lépést éppen Hitler oldaláról akarta kikényszeríteni. Ebben az elméletben viszont az a buktató, hogy Németország az offenzíva első napjaiban egyáltalán nem szorult rá a Magyar Királyi Honvédség támogatására, arról nem is beszélve, hogy a Luftwaffe támadása esetén nem csak a légibázis személyzete, de a polgári lakosság is felismerte volna a gépeket, hiszen azokat korábban nap mint nap megfigyelhette. A „német teóriával” egy időben vált divatossá a „magyar öntámadás” elmélete is, ami azért tűnik valószínűtlennek, mert egy ilyen akció azzal fenyegetett volna, hogy a Honvédség vadászgépei egy eltévedt bombával saját bázisukat semmisítik meg. A fejtegetések között később a „revíziós bosszú” motívuma is népszerűvé vált, amely szerint szlovák, román vagy jugoszláv pilóták ültek a rejtélyes gépek fülkéjében, ugyanakkor a három ország közül egyedül Románia rendelkezett – mindössze néhány – ekkora bombaterhet elbíró repülővel. 

Napjainkban a kassai bombázás kapcsán az a legelfogadottabb teória, hogy a támadást valóban a szovjetek követték el, de tévedésből. A teóriát mindenesetre valószínűsíti – a becsapódott bombákon kívül – az a körülmény is, hogy a szomszédos Szlovákia már június 26. előtt belépett a háborúba, és a Kassától északra fekvő Eperjesre jelentős német kommunikációs bázis települt. Az elmélet hívei szerint a szovjet gépek egy navigációs hiba következtében dobták le Eperjes helyett Kassára a bomba terhüket. Jóllehet ez a teória logikusnak tűnik, ám bizonyíték erre sincs; a kassai bombázás a magyar történelem máig megfejtetlen rejtélye.