Hitler megtámadja a Szovjetuniót

Szerző: Tarján M. Tamás

1941. június 22-én indította meg Adolf Hitler hadserege a Szovjetunió elleni hadjáratot, melynek célja – a Barbarossa-terv alapján – a szovjet-orosz állam megsemmisítése, a „keleti német élettér” elfoglalása volt, messze egészen az Urál vonaláig. A korábbi években megszokott villámháború helyett azonban a szovjet hadjárat elhúzódott: a keleti front védői megfordították a második világháború sorsát, és előkészítették a náci Németország bukását. 

Hitler és Sztálin 1939. augusztus 23-án megnemtámadási egyezményt kötött Molotov és Ribbentrop külügyminiszterek révén, melynek titkos záradékában a két fél érdekszférákra osztotta fel Lengyelországot és a balti államok területét. Ennek megfelelően a lengyel invázió idején a szovjet Vörös Hadsereg megszállta az ország keleti részét, 1939 novemberében háborút indított Finnország ellen, majd 1940-ben bekebelezte a Baltikumot. A paktum ellenére azonban a két nagyhatalom kölcsönös bizalmatlansága nem múlt el.

Bár Sztálin a támadás kezdetéig kételkedett Hitler szándékában, tanácsadói hosszú ideje tartottak a nácik ezen lépésétől, aminek szükségességét a náci vezér már Mein Kampf című művében részletesen kifejtette. A német diktátor vízióiban a Szovjetunió elleni harc keresztes háború volt a „bolsevizmus réme” ellen, melyben önmagát mint Európa megmentőjét, a gonosz elleni küzdelem bajnokát látta(tta), győzelmével pedig – az Urál-hegységig bezárólag – gyarmatosítható „életteret” kívánt teremteni Németország számára.

A Barbarossa-terv végső formájában 1941. február 15-én került Hitler asztalára, három hónappal a támadás tervezett megindítása előtt. A stratégiát kidolgozó hadvezérek az offenzívát a főbb orosz iparterületek irányában, három hadseregcsoporttal képzelték el, és a hadjárat csúcspontját Leningrád és Moszkva elfoglalásában határozták meg. A hadművelet során fokozatosan csoportosították át a német erőket a szovjet határra, ahol 1941. június 22-én indulhatott meg a történelem legnagyobb méretű offenzívája a Szovjetunió ellen. 

A Barbarossa-terv alapján végrehajtott akcióban – kezdetben – körülbelül 3 millió katona, 3000 harckocsi és 2500 repülőgép vett részt, ez a gigantikus sereg aztán von Leeb tábornok vezetésével Leningrád, von Bock irányításával Moszkva, Gerd von Rundstedt vezényletével pedig a Fekete-tenger irányában tört előre. A szovjet Vörös Hadsereg létszáma kezdetben alulmaradt a Wehrmachttal szemben, a repülőgépek és tankok terén azonban a védők messze felülmúlták a támadókat, de eleinte ez nem sokat nyomott a latban. A német légierő villámgyorsan fölénybe került a frontvonal felett, az ellenséges repülőgépek java részét még a földön megsemmisítette. Sztálin – 1937–38 során lefejezett – vezérkarában június 22-e után teljes fejetlenség lett úrrá, aminek következtében a Wehrmacht néhány nap alatt majdnem 500 kilométert nyomult előre.

A Harmadik Birodalom szövetségesei – Hitler jóindulatának elnyerése érdekében – a következő napokban sorra beléptek a háborúba: Olaszország és Románia még aznap bejelentette a hadiállapotot, Szlovákia 23-án, Finnország pedig 25-én. Magyarország - miután valószínűleg szovjet repülőtámadás érte Kassát - június 27-én indította meg szárazföldi csapatait a Szovjetunió ellen. 

Az 1812-es, Napóleon által indított hadjárathoz hasonlóan végül Hitler hadseregének is gondot okozott a végtelen orosz puszták meghódítása. A Barbarossa-terv a jelentős sikerek ellenére eredménytelenül zárult, a front megmerevedett, ezzel pedig a Szovjetunió előbb esélyt nyert az erőgyűjtésre, majd pedig a háború megfordítására.