Befejeződik a szövetséges csapatok evakuálása Dunkerque-nél

Szerző: Tarján M. Tamás

1940. június 4-én fejeződött be a Dinamó-hadművelet, mely során a brit flotta és az Admiralitás által toborzott alkalmi – mentőcsónakokból, halászbárkákból és jachtokból álló – armada több mint 330 000 szövetséges katonát evakuált a franciaországi Dunkerque kikötőjéből. A németek által bekerített hadosztályok kimentésével Nagy-Britannia megőrizte szárazföldi haderejének színe-javát, amit utóbb eredményesen vetett be a tengelyhatalmak ellen a második világháború más színterein. 

1940. május 10-én Németország véget vetett a „furcsa háborúnak” a nyugati fronton, és az Erich von Manstein által kidolgozott Fall Gelb végrehajtásával néhány hét alatt végzetes csapást mért Franciaországra. A szövetséges stratégák a Maginot-vonalnál, illetve a nagyobb hadtestek kibontakozására alkalmas, javarészt sík Németalföldön számítottak az offenzívára, Gerd von Rundstedt páncélosai azonban az Ardennek járhatatlannak vélt hegyi útjain nyomultak előre, és május 21-ére elérték a La Manche-csatornát. Ezzel a merész manőverrel a németek elvágták a hátországtól a francia és brit erők java részét, ráadásul május 15-én Hollandia is kapitulált; Lord John Gort, a szigetországi expedíciós csapatok parancsnoka már ekkor látta, hogy az egyetlen racionális lehetőség a csapdába esett hadsereg evakuálása maradt. Ezekben a napokban úgy tűnt, hogy a Fall Gelb totális sikerrel zárul majd, hiszen a két oldalról előretörő német csapatok több százezer embert szorítottak harapófogóba. 

Az egyetlen megmaradt szövetséges kikötő, Dunkerque felé közeledő németek offenzívája azonban május 24-én váratlanul megtorpant. Hosszú évekig tartotta magát az a teória, hogy Hitler azért állította le a hadműveleteket, mert nagyvonalú gesztusával békekötésre akarta bírni Nagy-Britanniát, a valódi indok azonban teljesen más volt: Gerd von Rundstedt az általa irányított csapatok sebezhető pozíciója miatt kérte a Führertől a támadás felfüggesztését, illetve Hermann Göring ígéretet tett arra, hogy a légierő (Luftwaffe) majd elvégzi a piszkos munkát. (A rossz időjárás és a brit légierő beavatkozása azonban megakadályozta ezt)

Hitler május 26-án délelőtt határozott a hadműveletek folytatásáról, ez a kétnapos szünet azonban elegendőnek bizonyult a teljes evakuáció megszervezéséhez. Sir Bertram Ramsay utasítására az Admiralitás rombolói ezen a napon megkezdték az evakuációt, továbbá országos kampány indult annak érdekében, hogy minél több polgári hajó kapcsolódjon be a mentésbe. Az előzetes londoni becslések 30 000 katona kimentését tartották lehetségesnek, ennél azonban sokkal több katonát sikerült végül evakuálni (két francia hadosztály lemorzsolódása árán, akik hősiesen védték a várost)

Május 26-a után Glasgowtól egészen a Man-szigetig számtalan halászbárka és jacht indult útnak, melyek nagy része kompként szolgált a kikötőtől távol horgonyzó hadihajók és a part között, ám akadtak olyanok is, amelyek Dunkerque-ből egyenesen Margate, vagy Ramsgate városába vitték a szövetséges katonákat. A civilek támogatása kiemelkedő szerepet játszott a sikeres hadműveletben: 

Végül 1940. június 4-én hajnalban Harold Alexander tábornok, az utóvéd parancsnoka az evakuáció sikeréről adhatott hírt. Kilenc nap alatt, emberfeletti erőfeszítések árán összesen 338 226 főt mentettek ki a Wehrmacht egyre szorosabbá váló ostromgyűrűjéből, emellett pedig arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy időközben más franciaországi kikötőkből további 220 000 katonát juttattak el biztonságban Angliába. 

Miután a Dinamó-hadművelet eredményesen fejeződött be, a Blitzkrieg által megbénított britek önbizalma visszatért, és hinni kezdtek a győzelem lehetőségében. (igaz, Churchill szavai is kijózanítóként hatottak, miszerint „evakuálással nem lehet háborút nyerni.”)

Bár a következő hetekben az Európába visszaküldött francia katonák a köztársaság összeomlása miatt hamarosan követték korábban elfogott bajtársaikat a németországi munkatáborokba, a megmentett brit katonaság később már a szövetséges szárazföldi erők magját képezte. A sikeres evakuáció nem csak Hitler angliai inváziós tervei elé gördített komoly akadályt, mivel a kimentett hadsereg utóbb a Közel-Keleten, majd Normandiában is fontos szerepet játszott a náci Németország legyőzésében.