rubicon
back-button Vissza
1939. szeptember 17.

Szovjet agresszió Lengyelország ellen

Szerző: Tarján M. Tamás

„A lengyel–német háborúból kifejlődő események megmutatták a lengyel állam gyengeségét. A lengyel vezetők csődöt mondtak… Varsó, többé nem Lengyelország fővárosa. A lengyel kormány hollétéről senki nem tud semmit. A leszerepelt lengyel kormány magára hagyta a lengyel lakosságot. […] A szovjet kormány ezért szent kötelességének tartja, hogy segítő kezet nyújtson lengyelországi ukrán és fehérorosz testvéreiknek.” (Vjacseszlav Molotov) 

1939. szeptember 17-én, az ukrán és belorusz kisebbség biztonságára hivatkozva indított támadást a Szovjetunió Lengyelország ellen, hogy megszerezze azokat a területeket, melyeket a Molotov-Ribbentrop-paktum titkos záradéka a szovjet érdekszférába sorolt. A Vörös Hadsereg agressziója felgyorsította a náci Németország ellen harcoló lengyel védelem összeomlását, így aztán a közép-európai állam október elejére ismét eltűnt a kontinens térképéről.

Miután a hitleri Németország a gleiwitzi rádióállomásnál megrendezett „incidens” ürügyén megtámadta Lengyelországot, Berlin egyre erélyesebben sürgette Moszkvát a hadba lépésre, hogy hadjárata minél gyorsabban – és minél kevesebb veszteséggel – érhessen véget. Sztálin ugyanakkor egészen szeptember közepéig halogatta a hadba lépést, mivel nem akarta magát Hitlerrel közös platformon láttatni; ehhez a Molotov-Ribbentrop-paktumban odaígért területek megszállására ugyancsak jó indokot kellett találni. A Szovjetunió végül az akciót a Lengyelországban élő belorusz és ukrán kisebbségek védelmének ürügyén indította meg, miközben Molotov külügyminiszter – a támadás napján – azzal érvelt, hogy a varsói kormány a német támadás után megszűnt létezni. Ez azért volt fontos, mert az agresszióval Moszkva szinte az összes Varsóval kötött egyezményt felrúgta, így viszont ezeket semmisnek nyilváníthatták. Bár a náci Németországban nem fogadták örömmel, hogy Sztálin „hivatalosan” éppen ellenük védi meg a belorusz és ukrán polgárokat, végül napirendre tértek a kérdés felett, ugyanis a Kovalov és Tyimosenko tábornokok vezetésével meginduló offenzíva igencsak eredményesnek bizonyult.

Szeptember 17-én, a szovjet hadba lépés idején már 16 napja zajlott a lengyelországi német hadjárat, ahol a nácik – a közhiedelemmel ellentétben – ekkor még messze nem arattak döntő győzelmet. Bár a lengyel csapatok folyamatosan feladták az ország nyugati városait, a román határ közelében Rydz-Smigly

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.