Franco győzelmével véget ér a spanyol polgárháború

Szerző: Tarján M. Tamás

1939. március 28-án adták meg magát Madrid köztársaságpárti védői Franco tábornok csapatainak, ezzel véget ért az 1936 óta tartó, kétmillió áldozatot követelő spanyol polgárháború.

1931-ben, XIII. Alfonz lemondásával jött létre a második köztársaság (elnöke szinte végig Niceto Alcalá-Zamora volt), mely a belső ellentétek következtében öt év alatt összeomlott. A liberális reformok (agrártörvény, szekularizáció, helyi autonómiák) feszültséget keltettek egy hagyományosan vallásos és monarchikus társadalomban, mely az 1933-as és 1936-os választások során drasztikusan kettészakadt. 1936-ban a választást egy baloldali népfront-koalíció nyerte, kevéssel múlva felül jobboldali riválisát, ez pedig a két oldal közti ellentéteket a tettlegességig fokozta. Madridban egy képviselőt a nyílt utcán lőttek le, a hatalom képviselőit vidéken bántalmazták, a polgárháború a levegőben lógott. Miután Alcalá-Zamora elnököt a parlament eltávolította, és helyére a baloldalinak tartott Azana volt miniszterelnök került, a jobboldali ellenzék már a kommunisták hatalomátvételéről beszélt.

Francisco Franco tábornok 1936 júliusában Marokkóban fellázadt a kormány ellen, ezzel megkezdődött a majdnem hároméves küzdelem, amely a republikánusok szemében a zsarnokság, Francóék szerint a kommunista veszély ellen folyt. Az ország kettészakadt, hosszú távon pedig a küzdő felek egy zömmel kommunisták vezette táborban és a Franco által 1937-ben létrehozott szélsőjobboldali Falange-ban csoportosultak, holott korábban jelentősebb volt a liberális és királypárti csoportok szembenállása. A balra-, illetve jobbratolódásban nagy szerepet játszott, hogy a Szovjetunió, illetve Németország és Olaszország is igyekezett a spanyol küzdelmet a maga szája íze szerint alakítani.

A szovjetek a III. Internacionálé kommunista pártjain keresztül számos alakulatot szerveztek (a magyar alakulat tagja volt pl. Zalka Máté, Rajk László), a szélsőjobboldali hatalmak pedig saját országukban felállított légiókat küldtek Spanyolországba (pl. német Condor-légió). Ugyanígy rengeteg technikai segítség is érkezett a fenti államokból, amelyek gyakorlatilag a polgárháborúban tesztelték hadi fejlesztéseiket, ezért sok történész a konfliktust a második világháború előjátékaként értékeli.

A rengeteg mészárlással és civil áldozattal járó, brutális háború a sajtó és a korabeli értelmiség figyelmének középpontjában zajlott, borzalmait a külvilág Ernest Hemingway, George Orwell tollából vagy a magyar származású fényképész, Robert Capa képei alapján ismerte meg. A küzdelemben fokozatosan a falangisták kerekedtek felül, 1939. január végén aztán a köztársaságiak bázisa, Barcelona is Franco tábornok kezébe került, ezzel pedig felgyorsultak az események: Két hónappal később, március 28-án a köztársaságiak megadták magukat az 1936 novembere óta ostrom alatt álló Madridban is. Franco bevonulásával megkezdődött a „caudillo”, azaz vezér nevével fémjelzett, 1975-ig tartó diktatórikus időszak.