Imrédy Béla megalakítja kormányát

Szerző: Tarján M. Tamás

1938. május 14-én Horthy Miklós kormányzó a négy nappal korábban lemondott Darányi Kálmán helyébe Imrédy Bélát nevezte ki miniszterelnökké.

Imrédy elismert pénzügyi szakemberként 1932 nyarán részt vett Gömbös Gyula 95 pontos nemzeti munkatervének kidolgozásában. A Gömbös-kormány pénzügyminisztereként  rendezte a gazdaadósságok kérdését és  intézkedéseket foganatosított a parasztgazdaságok védelmére. 1935 januárjától 1938 márciusáig a Magyar Nemzeti Bank elnöke volt. A Darányi-kormány utolsó hónapjaiban a gazdaságért felelős csúcsminiszterként jórészt ő dolgozta ki az 1938 márciusában meghirdetett győri program részleteit. A kormányzó a győri program folytatására és a konzervatív kormányzati politikai irányvonal vitelére utasította Imrédy. A kormányzó választásában vélhetően szerepet játszott a politikus katolikus vallása, ugyanis 1938-ban, Szent István halálának jubileumán hirdette meg a katolikus egyház az Eucharisztia évét, melynek kongresszusát Budapesten rendezték meg. Mivel Horthy református volt, magyar részről a katolikus Imrédy állt a rendezvények középpontjában. Az új miniszterelnök politikai téren is közel állt a Vatikánhoz, a XI. Pius által 1931-ben kiadott Quadrogesimo anno című enciklikában meghirdetett hivatásrendi eszme  támogatója volt. 

Imrédy miniszterelnökként kezdetben szigorúan fellépett mindkét szélsőség ellen. Május 20-án 3.400/1938. számú miniszterelnöki rendeletével megtiltotta, hogy hatóságok, közhivatalok és közintézetek tagjai, köztisztviselők és közszolgálati alkalmazottak olyan egyesületbe és szervezetbe belépjenek, amely őket az állam törvényes rendjével szembeállíthatná. Május 29-én – meggyőződéses antiszemitaként – ő fogadtatta el a Darányi-kormány idején beterjesztett 1938/XV. sz. első zsidótörvényt Lépéseket tett mind a nyilas, mind a szociáldemokrata mozgalom korlátozására. 1938. szeptember 23-ig ő töltötte be a kereskedelmi és közlekedésügyi miniszteri posztot. Kánya Kálmán lemondása után, 1938. november 28. és december 10. között Imrédy vezette a külügyi tárcát is.  A kormány elsősorban a keresztény szellemiségű szervezeteket támogatta, a nyilasok elé pedig megpróbált korlátokat állítani, amikor a titkos választás bevezetésével egy időben megemelte a választásra jogosultak vagyoni cenzusát. Imrédy kormányzása alatt ítélték a korábban többször is perbe fogott Szálasi Ferencet három év börtönre.  csökkenteni próbálták, hogy az általuk követelt szociális intézkedéseket – nyugdíjemelést, családi pótlék bevezetését – megvalósították, ténylegesen javítva ezzel az általános életszínvonalat. 

A kormány külpolitikáját kezdetben a Kánya Kálmán által képviselt irányvonal szabta meg, mely elsősorban a német–olasz szövetségtől remélhette revíziós terveinek megvalósulását, de nem kötelezte el magát teljesen a tengelyhatalmak irányában. Miután a térségben a francia befolyás megszűnt, a kisantant a bledi egyezményben (1938. augusztus 29.) elismerte a magyar fegyverkezési egyenjogúságot. 1938 szeptember 29-én a müncheni szerződésben Hitler a nagyhatalmak beleegyezésével megszerezte a Csehországnak az  1910. népszámlálási adatok szerint német többségű területeit. A müncheni szerződés függelékében Lengyelország és Magyarország Csehszlovákiával szembeni követeléseire vonatkozóan tárgyalásos megoldás javaslatát rögzítette.    

1938. október 9-13. között Komáromban zajló magyar-csehszlovák tárgyalások azonban nem vezettek megegyezésre. Ezért 1938. november 2-án, az első bécsi döntéssel a tengelyhatalmak húzták meg az új magyar–szlovák határt. 

Imrédy politikájában néhány hónap után markáns jobbratolódás volt tapasztalható. Új programját 1938. szeptemberi kaposvári beszédében hirdette meg: „csodás forradalamról” beszélt, s egy diktatórikus berendezkedésű államról, ahol az olasz korporációkhoz hasonló kamarák tömörítették volna az egyes hivatások dolgozóit. Mindeközben az országgyűlés elkezdte tárgyalni a második zsidótörvény tervezetét. A miniszterelnök antiparlamentáris elképzeléseivel élesen szemben állt a konzervatív országgyűlés nagy része, így Imrédy hiába próbált egy a kormányt a parlamenttől függetlenítő felhatalmazási törvényt, majd egy házszabály-módosító indítványt keresztülvinni. A Horthy-korszakban példátlan módon kormánypárti és ellenzéki képviselők együtt szavazták le őt. A kudarcok hatására már 1938 decemberében benyújtotta lemondását, de politikai okokból Horthy azt még nem fogadta el. Imrédy ezt a kormányzó támogatásának jeleként értelmezte, ezért 1939. január 6-án, a Pesti Vigadóban megalapította a Magyar Élet Mozgalmat, az általa álmodott tömegpárt alapját. 

A miniszterelnök jobbra tolódását külpolitikai téren Kánya Kálmán 1938. decemberi leváltása és Csáky István kinevezése jelezte. Magyarország 1939 februárjában csatlakozott az antikomintern paktumhoz, megszakította kapcsolatait a Szovjetunióval, miközben német nyomásra engedélyezte a Volksbund működését. Imrédy az általa szorgalmazott intézkedések – pl. második zsidótörvény, antikomintern paktum – életbe léptetése előtt, 1939. február 15-én lemondásra kényszerült, miután Rassay Károly és Bethlen István bizonyítékot talált arra, hogy egyik dédszülője zsidó volt. A jobbra tolódó politikus bukása ellenére sem tett le a „csodás forradalom” megvalósításáról, a náci Németország és számos szélsőjobboldali magyar sajtóorgánum támogatásával, a Magyar Megújulás Pártjának élén tervezte visszatérését. 1944-ben ez csak részben valósult meg, amikor a Sztójay-kormányban a tárca nélküli gazdasági csúcsminiszteri posztot foglalhatta el.