Bonnie és Clyde halála

Szerző: Tarján M. Tamás

„Amíg levegő lesz a tüdőmben, addig fogom ismételgetni Önnek, hogy micsoda nagyszerű autókat gyárt. Különösen akkor szerettem Fordot vezetni, amikor menekülnöm kellett. Tartós gyorsaságával és kifogástalan működésével felülmúlt minden kocsit, és bár az én ügyleteim szigorúan véve nem voltak törvényesek, akkor sem okozhat bajt, ha elmondom, hogy milyen nagyszerű autót készített a V–8-assal.”
(Részlet Clyde Barrow Henry Fordnak írt leveléből)

1934. május 23-án végzett Louisiana és Texas állam közös rendőri különítménye a világ egyik leghíresebb bűnözőpárosával, Bonnie Parkerrel és Clyde Barrow-val, miután Sailes városának közelében rajtaütöttek lopott autójukon. A szerelmespár nevéhez „működésük” két éve alatt számos bankrablás, emberrablás, és több gyilkosság is fűződött, ennek ellenére a populáris kultúra később mégis romantikus hősöket kreált belőlük.

Bonnie és Clyde 1930 januárjában, Texasban találkozott először: az akkor 21 esztendős férfi a gazdasági világválság közepén kisebb rablásokból és bűncselekményekből tartotta el magát, a 19 esztendős nő pedig hasonlóan nyomorúságos helyzetben élt, őt azonban még egy sikertelen házasság is nyomasztotta, ugyanis férje, Roy Thornton gyilkosságért börtönben ült. A két nagyravágyó fiatal találkozása szerelem volt első látásra, amit ironikus módon éppen a bűn pecsételt meg, hiszen Clyde Barrow hamarosan szintén rács mögé került.

A férfit Bonnie szabadította ki, miután látogatásai egyikén egy pisztolyt csempészett be számára. Mindazonáltal a szökési terv nem bizonyult túlságosan sikeresnek, ugyanis Clyde-ot Ohióban ismét őrizetbe vették, 1932-ben azonban a fiatalember édesanyja elérte, hogy Texas kormányzója szabadlábra helyezze a fiát. Barrow ünnepélyes esküt tett, hogy soha többé nem tér vissza az állam területére, utóbb azonban nem csak adott szaváról feledkezett el, hanem végérvényesen a bűn útjára is tért.

1932 februárjában a férfi ismét csatlakozott Bonnie Parkerhez, akivel a következő két évben számos bankot és üzletet fosztott ki Texas, Louisiana és Oklahoma államok területén. Raymond Hamilton személyében hamarosan egy harmadik bűnöző is társult a szerelmespárhoz, akit 1932 novemberében egy texasi benzinkutas, William David Jones váltott fel, majd a banda ötfősre bővült. Történt ugyanis, hogy 1933 tavaszán Clyde fivére, Ivan „Buck” Barrow is visszanyerte szabadságát, aki feleségével, Blanchet-val együtt csatlakozott a társasághoz.

Mindennek ellenére a sajtó a szaporodó bűnesetek kapcsán mégis Bonnie és Clyde nevét emlegette, ami nem csak azzal magyarázható, hogy a szerelmespár nagyobb figyelmet kapott az egyébként igen magas számú bűnügyi hírek között, hanem azzal is, hogy a két bűnöző előszeretettel fotózta(tta) magát, fényképeik pedig hamar bejárták az amerikai médiát. Bonnie és Clyde ugyanolyan „sztár” lett, mint amilyennek ma Magyarországon az egykori betyárokat gondoljuk, azt azonban hangsúlyoznunk kell, hogy a romantikus máz alatt valójában könyörtelen bűnözők rejtőztek, akik nem csak a bankrablások során bizonyultak hidegvérűnek, hanem akkor is, ha gyilkosságra került sor.

A Nyomozóiroda – az FBI, vagyis a Szövetségi Nyomozóiroda elődszervezete – becslése szerint a páros, illetve az általuk irányított bűnbanda 13 emberrel – többnyire rendőrökkel, seriffekkel – végzett „működése” során, emellett pedig több személyt is elraboltak és megsebesítettek. Az Egyesült Államok közigazgatásának és igazságszolgáltatásának jellegzetességei miatt ugyanakkor a Nyomozóiroda mégsem ezen bűncselekmények okán kapcsolódott be a Bonnie és Clyde ellen indított hajtóvadászatba: az apropót az adta, hogy a banda lopott gépjárművekkel cikázott az államok között, ez pedig már szövetségi bűncselekménynek minősült. Természetesen a legfelső nyomozóhatóságok a hatáskörükön túl is igyekeztek közreműködni a bűnözők kézre kerítésében.

Az FBI elődje 1932 decemberétől kapcsolódott be a nyomozásba, mely csak nagyon lassan, hónapok múltán vezetett eredményre. 1933 nyarán egy tűzpárbaj során Buck Burrow életét vesztette – ekkor felesége, Blanchet is rendőrkézre került –, novemberben pedig Jonest is letartóztatták Houston városában. Bonnie és Clyde az év végére magára maradt, sőt, Dallasban kis híján ők is rendőrkézre kerültek, ám a páros ekkor még szerencsésen megmenekült a nekik állított kelepcéből.

A sajtó ekkor már úgy vélte, a szökevények órái már meg vannak számlálva, Parker és Barrow azonban egy váratlan húzással újra megerősítette a két főre olvadt csapatot: a bűnözők 1934 januárjában támadást indítottak a Texas állambeli Easthami Állami Börtönfarm ellen, ahonnan öt foglyot szabadítottak ki. A megszöktetett elítéltek egyike, Henry Methvin később hathatós segítséget nyújtott Bonnie és Clyde számára, akik támogatójuk rokonsága révén Louisianába is „átcsaptak.”

A Nyomozóiroda 1934 februárjában, Frank Hamer Texas Ranger személyében már külön megbízottat rendelt az ügyhöz, ő pedig három hónap alatt kézre is kerítette a bűnözőpárost. Hamer emberei kiderítették, hogy Bonnie és Clyde texasi rablásai után rendre Methvin édesanyjánál rejtőzik el, megtudták, hogy akcióikat egy lopott New Orleans-i autóval hajtják végre, és arra is rájöttek, hogy a törvényen kívüli szerelmespár milyen időközönként utazik Louisianába.

Május 21-én Parker és Barrow egy kerti ünnepséget tartott Black Lake-nél, majd két nappal később hajnalban ismét útra keltek, Hamer és a két állam közös rendőri különítménye azonban már várt rájuk. A Ranger Sailes városának közelében, egy bokros útszakaszon rejtette el fegyvereseit, akik május 23-án szó szerint „szitává lőtték” Bonnie és Clyde Ford típusú gépkocsiját. A bűnözőpáros nem élte túl az akciót.

A törvényen kívüli szerelmespár halála után persze azonnal megindult a legendagyártás, ami elsősorban abból a szenzációból táplálkozott, melyet korábban Bonnie és Clyde körül teremtettek. Az általuk elkövetett gyilkosságok és egyéb gaztettek ellenére a bűnözőkből hamar Robin Hood-hoz hasonló mesehősöket kreáltak, akik a ’30-as évek Amerikájában komoly népszerűségre tettek szert, hiszen a rablások károsultjai többnyire a gyűlölt bankok voltak.

Bonnie és Clyde emellett komoly „reklámértékkel” is bírt, amit az bizonyít legékesebben, hogy Henry Ford, a világhírű autógyár tulajdonosa később azzal a levéllel hirdette gépjárműveit, melyben Barrow a Fordok sebességét és megbízhatóságát dicsérte. A szerelmespár „legendája” aztán 1967-ben még szélesebb nyilvánossághoz jutott el, miután Warren Beatty és Faye Dunaway főszereplésével történetük a filmvásznon is megjelent; Bonnie és Clyde neve így ma már az egész világon ismert, sokan azonban elfelejtik, hogy e páros kezéhez valójában rengeteg vér és bűn tapadt.