Öt év börtönbüntetésre ítélik Adolf Hitlert

Szerző: Tarján M. Tamás

1924. április 1-jén ítélték öt éves börtönbüntetésre Adolf Hitler náci pártvezért, miután előző év november 8-án az ún. „sörpuccs” során megpróbálta átvenni a hatalmat Bajorországban.

Hitler háborús veteránként az első világháború után Münchenbe tért vissza, ahol belépett az Anton Dexler által alapított Munkáspártba. Nagy népszerűségre tett szert demagóg beszédeivel, melyek a háborús vereséget és Németország katasztrofális gazdasági állapotáért a zsidóságot, a kommunistákat és a franciákat okolta.

Retorikai képességei és politikusi tehetsége révén hamarosan megszerezte a párt irányítását, megszervezte belőle az NSDAP-t, azaz a náci pártot, mely a munkás mellett a nemzetiszocialista jelzőt is nevébe foglalta. Hitler erejét a Hermann Göring és Ernst Röhm vezette félkatonai szabadcsapat, az SA is növelte, mely a kommunistákra való vadászat ürügyén gyakran provokált összecsapásokat München utcáin.

1923-ra Hitlerben már megérett az elhatározás a hatalom fegyveres megszerzésére, amit 1923. november 8-án kísérelt meg, letartóztatva Bajorország miniszterelnökét, Gustav Kahrt. A hadsereg azonban fellépett az NSDAP ellen, Hitlert őrizetbe vették és perbe fogták. A pártvezér az ellene folyó eljárást arra használta fel, hogy önmaga védőjeként hirdesse nézeteit, a bíróságon téve szert gyakorlatilag az országos ismertségre.

Hitler demagóg szónoklataival számos támogatót szerzett, s miután öt év börtönre ítélték, a landsbergi fegyházba szimpatizánsok küldtek számára leveleket, ajándékokat, fogva tartói sem bántak vele keményen. Börtönbüntetése alatt írta meg hírhedt művét, a náci eszméket tömörítő Mein Kampfot, melyben a németek „árja felsőbbrendűségét” hirdette, felhasználva számos fajelméleti és eugenikához köthető elméletet.

Hitlert a bajor legfelsőbb bíróság 1924 decemberében szabadon engedte, és bár rövid időt töltött a börtönben, ezalatt nagyot változott a politikai helyzet: a gazdaságot sikerült konszolidálni, a Weimari Köztársaság elindult a fejlődés útján. Ez a szélsőségesek számára kedvezőtlen volt, az NSDAP szavazóbázisa egy év alatt felére zuhant vissza. Hitler számára az 1929-ben kezdődő világgazdasági válság jelentett egy újabb lehetőséget az agitációra és a hatalom megszerzésére, amivel sajnálatos módon a náci vezér később élni is tudott.