rubicon
back-button Vissza
1923. július 24.

Az I. világháború utolsó békeszerződése

Szerző: Tarján M. Tamás

1923. július 24-én írták alá az antant hatalmak és az ideiglenes Török Kalifátus delegáltjai – Ismet Inönü későbbi kormányfő vezetésével – az első világháború utolsó békeszerződését Lausanne-ban, mely számos kedvezőtlen ponton felülírta a Sévres-ben kötött török békeegyezményt. Négyéves függetlenségi háborújának köszönhetően a kis-ázsiai ország volt az egyetlen vesztes állam, mely érvényesíthette akaratát a győztesek szándékaival szemben.

Miután az Oszmán Birodalom 1918 októberében összeomlott, és seregei Mudrosz mellett letették a fegyvert, az antant szövetségesek hozzáláttak a szultanátus régóta tervezett felosztásához. A vesztes országot elözönlötték az olasz, görög, angol és francia erők, és – a titkos egyezmények betűje szerint – megszállták a birodalom jelentős részét: a brit hadsereg elfoglalta Konstantinápolyt, a hellének uralmuk alá vonták Kis-Ázsia görögök által lakott részét, miközben az olaszok Anatólia délnyugati felén, a franciák pedig a szíriai mandátummal szomszédos területeken terjeszkedtek. A modern Törökországtól délre eső részeken a brit–francia páros osztozott, mindeközben pedig a kurdok és az örmények is fellázadtak, miután az antant önálló államot ígért nekik. VI. Mehmed szultán (ur. 1918-1922) hajlott volna a békére, Kis-Ázsia belső területein azonban 1919 tavaszán felkelések robbantak ki, az elégedetlenek élére pedig éppen a rendteremtés érdekében kiküldött Musztafa Kemál „Atatürk” állt.

Az Oszmán Birodalomban kaotikus állapotok uralkodtak, ugyanis az idegen megszállással párhuzamosan 1919 májusában polgárháború kezdődött a szultán – és Damad Ferid nagyvezír – támogatói és a Sivasban konferenciát szervező, Ankarában 1920 áprilisában külön nemzetgyűlést alakító Atatürk tábora között. VI. Mehmed aztán 1920. augusztus 10-én, Sévres-ben békét kötött az antanttal, mely következményeiben hasonlított a Magyarországot sújtó trianoni békediktátumhoz: az egyezmény értelmében Törökország kiszorult volna Európából, ráadásul Anatólia területének több mint a felét át kellett adnia a Lloyd George által támogatott „görög birodalomnak” és a Közel-Keleten mandátumterületeket gyűjtő nagyhatalmaknak.

A Kemál Atatürk által megalakított ankarai nemzetgyűlés azonban nem fogadta el a Sévres-ben kötött békét, és – a szabadságharcos vezetésével – még 1920 májusában a szultánnal szemben álló

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.