Megalakul Bethlen István kormánya

Szerző: Tarján M. Tamás

1921. április 14-én alakította meg kormányát gróf Bethlen István, a Horthy-korszak egyik meghatározó konzervatív politikusa, az első világháborút elveszítő Magyarországot talpra állító miniszterelnök.

A háborús vereség és az ország területének kétharmadát elcsatoló trianoni békeszerződés okozta gazdasági, politikai és lelki sokk az 1920 után hatalomra kerülő kormányokat szinte megoldhatatlan feladat elé állította. Rögtön a béke megkötése után lemondott Simonyi-Semadam Sándor kormánya, annak külügyminisztere, gróf Teleki Pál lett az új miniszterelnök, akit az első királypuccs idején (1921. március 26–27.) tanúsított kétértelmű viselkedése buktatott meg. Teleki után Horthy egy, a földrajztudóshoz hasonlóan arisztokrata származású higgadt konzervatív politikust akart hatalomban látni, így esett a választása a neves erdélyi felmenőkkel rendelkező, a bécsi Antibolsevista Comité megszervezésében jeleskedő politikusra, aki még a Károlyi-érában megszervezett Keresztény Nemzeti Egység Pártjának elnökeként a legnagyobb társadalmi bázissal rendelkező párt elnöke volt.

Bethlen István első számú feladatul a Horthy kormányzóságával létrejött rendszer és a politikai élet konszolidálását, a szélsőséges pártok visszaszorítását, illetve a trianoni béke által többszörösen megroppantott magyar gazdaság talpra állítását kapta. Bethlen konzervatív politikusként és jó szervezőként megfelelő embernek bizonyult a szükség idején. Először a Horthy-rendszer hatalmi alapjait rakta le. Még 1921-ben megegyezett a Szociáldemokrata Párttal, felajánlva Peyer Károly pártelnöknek a parlamenti munkában való részvételt, amiért cserében a szociáldemokraták ígéretet tettek a köztársasági propaganda beszüntetésére, a politikai helyzet elfogadására és a közalkalmazottak, valamint a mezőgazdasági munkások között szervezett sztrájkok beszüntetésére.

Miután a kormány nem támogatta az 1921 novemberében újabb puccsot szervező IV. Károlyt (ur. 1916-1918), Bethlen és pártja népszerűsége a legitimista érzelmű lakosság körében zuhanásnak indult. Ezért a miniszterelnök az 1922-es választások előtt koalíciót kötött a Kisgazdapárttal, győzelme után pedig a két párt összeolvasztásából létrehozta az Egységes Pártot, a korszakban leválthatatlannak bizonyuló kormányerőt, amit egészen 1931-ig vezetett. Bethlen pártja a politikai konszolidációval egy időben egyértelműen a keresztény-nemzeti kurzus mellett tett hitet, 1923-ban kiválásra késztette az Egységes Pártból a Gömbös Gyula által vezetett fajvédők csoportját, végbevitte tehát a kormánypárt ideológiai egységesítését.

A miniszterelnök, Kállay Tibor pénzügyminiszteri kinevezésével a politikaihoz hasonló eredményeket ért el az ország gazdasági stabilizálásának terén is. Hegedűs Lóránt sikertelen próbálkozása után Kállay ötlete jobbnak bizonyult, az 1921 decembere után végrehajtott szanálás mellett egy 250 millió koronás népszövetségi hitel és a Nemzeti Bank megalapítása segítségével (1924) emelkedő pályára állította a gazdaságot, s 1927-ben a korona helyett új pénzt vezette be. A pengőt a korszak a stabil valutái között tartottak számon. Bethlen jó emberismeretét tükrözi Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszteri kinevezése, aki a magyar intelligencia kiaknázására, a szomszédos országokkal szembeni kultúrfölény demonstrálására törekedett, megfogalmazva ezzel a Horthy-rendszer kultúrpolitikai ideológiáját.

A kormány egyedül a külpolitika terén került egyelőre áthatolhatatlan falakkal szembe, az antant hatalmak által vezetett Népszövetség ugyanis a Trianonban nyert területeket védelmező román, csehszlovák és jugoszláv államokat támogatta, akik Magyarország elszigetelésére kölcsönös védelmi szerződésekkel létrehozták az ún. kisantantot. A külpolitikai ellenszél megmutatkozott a népszövetségi kölcsön kapcsán is, amit sokadik kérésre, rendkívül szigorú feltételekkel kapott meg az ország. A Bethlen-kormány felvállalta Magyarország revíziós törekvéseit, 1921-ben nem hivatalos úton támogatta a nyugat-magyarországi felkelést, aminek következtében Sopron környékén népszavazást írtak ki a terület hovatartozásáról, és hazánk megtarthatta a „leghűségesebb várost”.

A konszolidáció során azonban Bethlen gyakorlati politikusként belátta, hogy a revíziós tervek megvalósítására hazánknak önerőből még sokáig nem lesz esélye, és a békediktátum felülvizsgálatát elnapolva az európai politikát meghatározó angolszász államok felé orientálódott. A brit és francia kapcsolatokra azonban végzetes hatással volt az 1925-ben kirobbant frankhamisítási botrány, kiderült ugyanis, hogy a francia gazdaság megroppantására indított kalandos vállalkozás szálai egészen Bethlen István kormányáig vezettek.

Magyarország 1927-ben barátsági szerződést kötött a Mussolini vezette Olaszországgal, és később is ezen a vonalon, a versailles-i békerendszerrel elégedetlen államok oldalán tudott kitörni az elszigeteltségből. Bethlen tízéves miniszterelnökségének második felében, a gazdaság talpra állítása után megkezdődtek a szociális reformok: megindult a Klebelsberg által megálmodott iskolahálózat kiépítése, valamint új nyugdíj- és betegbiztosítási rendszert vezettek be Magyarországon.

Bethlen kormányának bukását az 1929-ben kirobbanó gazdasági világválság okozta, ami az 1930-as esztendő során gyűrűzött be az országba és ideiglenesen a háború során megszokott jegyrendszer bevezetését eredményezte. A miniszterelnök valószínűleg bele is fáradt a tízéves kormányzásba, de tény, hogy támogatottsága folyamatosan zuhant, ezért két hónappal az 1931-es választások megnyerése után lemondott tisztségéről.

Bethlent 1931 augusztusában gróf Károlyi Gyula követte a miniszterelnökségben, aki a „nagy konszolidátor” tízéves munkája nyomán már gazdasági és politikai szempontból stabil országot vett át, mely a világválság után képes volt újra a fejlődés útjára lépni. Bethlen a lemondását követően a második vonalba vonult vissza, tanácsadóként az Egységes Párt, majd 1932-től a Nemzeti Egység Pártja konzervatív szárnyának szürke eminenciása volt, a párt jobbratolódásakor és a második világháború alatt is a nyugati orientációt és miniszterelnöksége idején hangoztatott eszméit hirdette, ellenezte a zsidótörvényeket, és helytelen lépésnek tartotta a háborúba való belépést is. Bethlen István nézetei miatt mind a megszálló németek, mind az 1945-ben érkező szovjetek szemében szálka volt, Sztálin utasítására Moszkvába hurcolták, ahol a következő évben, 72 esztendős korában szívbénulásban hunyt el egy katonai kórházban.