rubicon
back-button Vissza
1919. május 5.

Károlyi Gyula megalakítja aradi ellenkormányát

Szerző: Tarján M. Tamás

1919. május 5-én alapította meg aradi ellenkormányát gróf Károlyi Gyula erdélyi származású arisztokrata, a főrendiház és a Magyar Tudományos Akadémia egykori tagja.

Miután 1919. március 21-én Budapesten megalakult a tanácsköztársaság és a Kommunisták Magyarországi Pártja vette át a hatalmat, a Károlyi-kormány idején még aktívan politizáló, régi dualista államhoz köthető politikusok (pl. Teleki Pál, Bethlen István) elmenekültek a fővárosból. Tekintélyes részük Bécsben talált menedéket, ahol Bethlen vezetésével hamarosan megalakították az Antibolsevista Comitét (röviden: ABC). Károlyi Gyula viszont a megszállást egyelőre elkerülő Arad környékére menekült, itt feküdtek ugyanis családi birtokai, illetőleg a városnak és a vármegyének 1906–10 között főispáni tisztségét is betöltötte. A gróf (aki egyébként Károlyi Mihály unokatestvére volt) ebben az alföldi városban alakította meg a bolsevikokkal szemben álló ellenkormányát, zömmel a városi értelmiségből minisztereket maga mellé. Károlyi mellett például Varjassy Lajos pénzügyminiszter, Barabás Béla vallás- és közoktatásügyi miniszter, és az igazságügyi tárcát megszerző Pálmai Lajos is aradi illetőségű volt, e kormány tagjai viszont nem képviseltek valós súlyt a magyar politikában.

A Károlyi-kabinet ráadásul alig kezdhette meg működését, a román hadsereg ugyanis pár nap múlva megszállta a várost és a minisztereket Mezőhegyesre internálta. Közülük páran a franciák által megszállt Szegedre menekültek, ahová május 30-án Károlyi is megérkezett, és létrehozta az első szegedi kormányt. A Tisza-parti városban az ellenforradalom kitört az elszigeteltségből, összehangolhatta tevékenységét a bécsi ABC-vel, annak számos tagját hívva meg később a kormányba. Az ABC-nek május 30-án már 4 miniszteri széket ajánlottak fel, miközben a kormányfő Károlyi Gyula maradt, de szerepet kapott Teleki Pál külügyminiszter, valamint Horthy Miklós, a Monarchia flottájának ellentengernagya, az otrantói hős mint honvédelmi miniszter. A későbbi kormányzó június 6-án a Károlyi-kabinet tagjaként hozta létre rendeleti úton Nemzeti Hadsereget, melynek magját a Gömbös Gyula által 1918 őszén szervezett MOVE kommunistaellenes különítményei adták. Még ezen a napon létrejött a nagyrészt ugyanazokból álló második szegedi kormány (szintén Károlyi Gyula vezetésével), mely július 12-én adta át a hatalmat a P. Ábrahám Dezső vezette harmadiknak.

A második kormány megalakítását csupán formai okok, a miniszteri székek csökkentése, illetve az ABC-ből választott egyes tagok távolléte indokolták meg, ellenben az Ábrahám-kabinet létrejötte már a Horthy Miklós vezette önálló Fővezérség megalakulását is jelentette, mely augusztus 9-e után végleg kikerült a hadügyminisztérium felügyelete alól. Az ellenforradalom irányítása katonai kézbe ment át és gyakorlatilag a Horthy-rendszer megszilárdulásáig a Fővezérségnél, azaz Horthynál maradt. Miután augusztus 1-jén a tanácsköztársaság megbukott és az ország újabb területei kerültek román megszállás alá, a lefegyverzés elkerülése érdekében a Nemzeti Hadsereg Siófokra költözött át, ahonnan, az antant hatalmakkal való alkudozás eredményeképp végül 1919. november 18-án vonulhatott be Budapestre.

A P. Ábrahám Dezső vezette kabinet még augusztus 23-án lemondott a fővárosban augusztus 6-án kormányt alakító Friedrich István javára, Horthy és a szegedi politikusi kör pedig az antant elismerése révén hamarosan befolyást szerzett Budapesten is, lerakva a világháború utáni rendszer alapjait. Bár Károlyi Gyula Aradon alakította meg első kormányát, a Horthy-rendszer születésének később mégis Szeged lett a szimbóluma, ennek értelmében szokás szegedi gondolatról is beszélni, mivel az ellenforradalmi erők ebben a városban váltak jelentős tényezővé. Maga Károlyi Gyula 1919. július 12 után hosszú időre visszavonult a politikától, de jó barátságot ápolt a későbbi kormányzóval, aki Bethlen István 1931-es lemondása után egy időre miniszterelnökké is kinevezte az akkor már 60. életévét betöltő grófot.