rubicon
back-button Vissza
1919. június 24.

Puccskísérlet a Ludovikán

Szerző: Tarján M. Tamás

1919. június 24-én robbant ki a tanácsköztársaság ellen szervezett legjelentősebb puccskísérlet, melyet Lemberkovics Jenő vezetett, a Ludovika Akadémia növendékeinek részvételével.

Amikor a kommunisták 1919. március 21-én átvették a hatalmat, a négyéves háborútól elgyötört országban jelentős bázisa volt azoknak az ígéreteknek, melyeket Kun Béláék már régóta hirdettek. Természetesen a vagyonukat és életüket féltő tehetősek és nemesek nem szimpatizáltak a proletárforradalmat propagáló KMP-vel – sokan, főként arisztokraták és politikusok külföldre is menekültek a hatalomátvétel után – de a szegényebb rétegeket egy ideig nem zavarta sem az antidemokratikus politika, sem a kommunisták döntéshozói monopóliuma. A 8 órás munkaidő bevezetése, a gyárak, kulturális és közösségi központok – könyvtárak, fürdők, parkok, stb. – államosítása és elérhetővé tétele kezdetben bizakodásra adott okot, 1919 nyaráig azonban a hatalommal – a városi munkásság kivételével – mégis szinte valamennyi társadalmi réteg szembefordult.

Az elégedetlenség egyik fő oka az volt, hogy a kommunisták a tulajdon mentén kettévágták a társadalmat, amivel nem csak a polgárságot, de a parasztságot is a „megbízhatatlanok” közé sorolták. Utóbbi csoport ugyanis mind hangosabban követelte, majd számon kérte a földosztást, és általában véve elégedetlen volt a közös termelőszövetkezetek kialakításával. Hasonló módon nem csak a „gazdagokat” fordította a rendszer ellen a vörös hatalom által mutatott vallási és nemzeti intolerancia: az ország polgárainak nagy része nehezen tűrte a felfokozott vallásellenes propagandát, mely az iskolai imák betiltásához, gyakran a hívők megalázásához, és olykor a templomok megbecstelenítéséhez vezetett. Ugyanez volt a helyzet az internacionalista eszme sulykolásával is, amit egy minden oldalról körbezárt országban nyilván nem fogadtak őszinte lelkesedéssel.

Az eszmék mellett sokat nyomott a latban az ehhez – lenini minta alapján – társuló intézményesített terror, a Cserny József vezette Vörös őrség, és a Szamuely Tibor által irányított Lenin fiúk garázdálkodása, akik vérengzésekkel és spontán túszszedésekkel tartották félelemben a lakosságot. A rendszer egyetlen rokonszenves vonása a Felvidéken folytatott honvédő háború volt, melyben a Stromfeld Aurél vezette Vörös Hadsereg a nyár elejére jelentős sikereket ért el a cseh–szlovák csapatok ellen. Miután Kun Béla június közepén elfogadta Clemenceau francia miniszterelnök

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.