rubicon
back-button Vissza
1918. szeptember 30.

Szabó Ervin halála

Szerző: Tarján M. Tamás

„Minden meggyőződés annyit ér, amennyit hirdetője a maga cselekvésével valóra vált.” (Szabó Ervin) 

1918. szeptember 30-án hunyt el Szabó Ervin, a dualizmus korszakának egyik legjelentősebb baloldali radikális ideológusa, aki anarcho-szindikalista eszméivel komoly hatást gyakorolt a Társadalomtudományi Társaság és a Huszadik Század folyóirat, valamint a szociáldemokraták köreire is. Bár Szabó politikai nézetei és publikációi máig megosztják a közvéleményt, a tudós a – később róla elnevezett – Fővárosi Könyvtár megszervezésében, valamint a hazai könyvtártudomány és szociológia megalapozásában vitathatatlan érdemeket szerzett.

Szabó Ervin 1877-ben, az Árva megyében található Szlanicán, egy elszegényedett zsidó polgárcsalád gyermekeként látta meg a napvilágot. Bár a szülők nem éltek jó módban, fiuk oktatásáról mégis tudtak gondoskodni, így a fiatalember a századfordulón Bécsben, majd Budapesten folytathatott egyetemi tanulmányokat. A császárvárosban töltött évek meghatározóak voltak Szabó későbbi pályája szempontjából, ugyanis a város kocsmáiban és kávéházaiban pezsgő szellemi életet talált, ahol a szocialisták mellett a szindikalista és anarchista baloldali radikálisok is képviseltették magukat. Bár szülei mindig óvták őt a politizálásától, a fiatalember hamarosan aktivizálta magát a mozgalomban, és Bécsben töltött évei alatt jelentős szerepet játszott többek között a – betiltott – nyugati sajtótermékek terjesztésében.

1899-ben Szabó Ervin hazatért Budapestre, ahol hamarosan a Népszava publicistája, később pedig a szociáldemokrata lap segédszerkesztője lett. Miközben az újságnál működött, Szabó aktívan részt vett a század elején megformálódó Társadalomtudományi Társaság, majd az 1904-ben megalakuló Huszadik Század című folyóirat munkájában is; bár eredetileg jogot hallgatott, hamarosan otthagyta tanulmányait, és 1903 után szociológiával, statisztikával, és könyvtártudománnyal kezdett foglalkozni. Szabó 1906 után a Társadalomtudományi Társaság alelnöke lett, miközben magyarra fordította, és bírálta Marx és Engels egyes írásait, valamint levelezésbe kezdett a baloldali mozgalmak legjelentősebb képviselőivel, például a „revizionista” Eduard Bernsteinnel, vagy Karl Kautskyval.

Mivel a bécsi és budapesti egyetemen Szabó egyaránt bizonyította könyvtárosi tehetségét, a Fővárosi Könyvtár hazatérése után néhány évvel

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.