rubicon
back-button Vissza
1918. november 13.

A belgrádi fegyverszünet megkötése

Szerző: Tarján M. Tamás

„Ha ezeket az alapvető pontokat becsületesen betartják, és a határkérdéseket csakugyan a béketárgyalásokra bízzák, micsoda kitűnő szerződés lett volna ez!” (Jászi Oszkár)

1918. november 13-án kötötte meg Linder Béla, a Károlyi-kormány tárca nélküli minisztere és Franchet d’Esperey balkáni antant-főparancsnok két megbízottja, Henrys tábornok és Misic vajda a 18 pontból álló belgrádi katonai konvenciót, mely meghúzta a demarkációs vonalat, egyúttal pedig fegyverszüneti feltételeket diktált a legyőzött Magyarország számára. A világháborús vereségből adódóan igencsak kedvezőtlen szerződés egyetlen pozitív eleme a szuverén magyar közigazgatás meghagyása volt, ám az antant román, szerb és cseh szövetségeseinek magatartása nyomán ez az engedmény semmilyen gyakorlati hasznot nem hozott.

Miután az 1918. november 3-án aláírt padovai fegyverszünet a felbomló Osztrák–Magyar Monarchia magyar felével kapcsolatban – Horvátország elszakadásán túl – semmilyen konkrétumot nem tartalmazott, – a Franchet d’Esperey tábornok vezette balkáni antant csapatok megállítása érdekében – az október 31-én hatalomra jutott Károlyi-kormány legfőbb feladata egy önálló egyezmény megkötése lett. Az idő ugyancsak sürgetett, hiszen november elején a franciák és a szerbek már a Szávánál – tehát a történelmi országhatáron – álltak, a csehek pedig épp a konvenció megkötésének napján törtek be a Felvidékre.

A rohamosan romló helyzet megmentése érdekében Károlyi Mihály és delegációja – többek között Linder Béla, Jászi Oszkár nemzetiségügyi miniszter, a Nemzeti-, Munkás- és Katonatanácsok képviseletében pedig Hatvany Lajos, Bokányi Dezső és Csernyák Imre – november 7-én a szerb fővárosba utazott, ahol Jászi emlékiratai szerint d’Esperey tábornok igencsak megalázó módon fogadta a küldöttséget, és súlyos feltételeket diktált számukra. Bár a későbbi Károlyi-ellenes propaganda azzal vádolta a Belgrádban tárgyaló politikusokat, hogy változtatás és ellenvetés nélkül fogadták el a felajánlott fegyverszüneti feltételeket, ez az állítás nem felel meg a valóságnak, ugyanis bizonyos esetekben – például a belső közigazgatás meghagyását tartalmazó 17. pont kapcsán – d’Esperey hajlandónak bizonyult némi korrekcióra.

Károlyiék belgrádi missziójától ugyanakkor nemigen lehetett csodát remélni, hiszen a Monarchia, majd Németország

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.