Gavrilo Princip halála

Szerző: Tarján M. Tamás

„Az árnyékunk végigvonul majd Bécsen, bejárja az udvart és halálra rémíti az urakat.”
(Gavrilo Princip)

1918. április 28-án halt meg Theresienstadt börtönében Gavrilo Princip boszniai szerb terrorista, aki Ferenc Ferdinánd osztrák–magyar trónörökös meggyilkolásával kulcsszerepet játszott az első világháború kirobbantásában.

A fiatalember, aki végzetes pisztolylövéseivel – tudtán kívül – egy egész kontinens sorsáról döntött, a horvát határ közelében fekvő Obljaj falucskában, az ottani postamester fiaként látta meg a napvilágot, 1894-ben. Gavrilo Princip rendkívül nyomorúságos körülmények között nőtt fel: nyolc testvéréből hat még csecsemőkorában elhunyt, gyermekként pedig őt is megfertőzte a tuberkulózis. Princip Szarajevóban és Tuzlában végezte iskoláit, majd 1912 májusában elhagyta az Osztrák–Magyar Monarchia területét, és Belgrádba utazott. A fiatalember vélhetően már gimnazistaként kapcsolatba került a délszláv nacionalista mozgalmakkal, melyek Bosznia-Hercegovina 1908. évi annexiója után egyre erőszakosabban léptek fel, és nyíltan a Habsburgok kiűzését hirdették. Az országhatárokon átívelő szervezetek között a Fekete Kéz – másik nevén: Egyesülés vagy Halál – volt a legjelentősebb, mely az 1911-es esztendő során már megpróbálta meggyilkoltatni Ferenc József császárt (ur. 1848-1916).

A közhiedelemmel ellentétben azonban Gavrilo Princip sohasem lehetett a Fekete Kéz tagja, hiszen ez a csoport a szerb hadseregből, főként a tisztek közül toborozta tagjait. A diákot belgrádi tartózkodása idején az Ifjú Bosznia fogadta soraiba, igaz, ezzel egy időben Princip a Dragutin Dimitrijeviæ ezredes vezette társasághoz is igyekezett közel kerülni. Az első balkáni háború kirobbanásakor jelentkezett a Fekete Kéz által szervezett gerillaosztagba, majd a siker érdekében egészen a frontig utazott, ám Vojiszlav Tankosiæ őrnagy, Dimitrijeviæ közeli bizalmasa is úgy ítélte meg, hogy a fiatalember törékeny egészsége miatt alkalmatlan a feladatra. Sokak szerint Gavrilo Principet ez a kudarc tette annyira elszánttá, hogy 1914. június 28-án képes volt végrehajtani végzetes tettét.

A trónörökös meggyilkolásának terve a szerb titkosszolgálatnál magas beosztásban tevékenykedő Dimitrijeviæ fejéből pattant ki, és ő választotta ki a merénylet későbbi végrehajtóit is. Gavrilo Principben, Nedjelko Cabrinoviæban és Trifko Grabe¾ben nem csak az volt a közös, hogy mindhárman fanatikusan hittek a délszláv nacionalista törekvésekben, hanem az is, hogy mindannyian tuberkulózisban szenvedtek. A három terroristának tehát nem sok veszítenivalója volt, így készségesen vállalták a több hónapos kiképzést, majd 1914 tavaszán Dimitrijeviæ segítségével visszatértek Boszniába. Nicola Pasiæ szerb miniszterelnök tudomást szerzett a készülő akcióról, és az esetleges háborús konfliktus elkerülése érdekében a három fiatalember visszahívására utasította a Fekete Kéz vezetőit, Dimitrijeviæ azonban csak látszatintézkedéseket tett ennek érdekében. Üzenete heteket késett, és már Szarajevóban, gyakorlatilag a merénylet előestéjén érte utol Principet és társait.

A végeredmény, az 1914. június 28-i Ferenc Ferdinánd elleni támadás története mindenki előtt ismeretes: ezen a napon összesen hét terrorista várta a Szarajevóba érkező trónörököst és Hohenberg Zsófia főhercegnét, közülük pedig három személynek adatott meg a lehetőség, hogy meggyilkolja a főherceget. Ferenc Ferdinánd konvoja először Mohamed Mehmedbasiæ előtt haladt el, az Osztrák–Magyar Banknál várakozó férfi azonban tétlenül figyelte a felvonulást; a terrorista később azt vallotta, hogy attól tartott, a mögötte álló rendőr megakadályozza majd a merényletkísérletet. Másodszor a 19 esztendős Nedjelko Cabrinoviæ előtt nyílt lehetőség a trónörökös életének kioltására, aki egy gránátot hajított Ferenc Ferdinánd autójára, a bomba azonban késve lépett működésbe, és csak a főhercegi párt követő autó alatt robbant fel. A sikertelen merénylet után Cabrinoviæ bevette a Belgrádban kapott ciánkapszulát és a Miljacka folyóba vetette magát, ám a hatóságok megmentették és előállították a terroristát.

A fiatalember támadása után az akció látszólag kudarcba fulladt, a szerencse azonban később Gavrilo Princip mellé állt. Bár Oskar Potiorek, Bosznia-Hercegovina katonai kormányzója biztonsági okokból utasítást adott a főhercegi pár útvonalának módosítására, a sofőr valamilyen okból nem követte a parancsot, és – az eredeti tervnek megfelelően – rákanyarodott a Ferenc Józsefről elnevezett utcácskára. A tábornok dühösen követelte a konvoj azonnali megállítását, a zűrzavar pedig kiváló alkalmat szolgáltatott az éppen ott várakozó Principnek ahhoz, hogy a gépkocsi közelébe kerüljön és több lövéssel meggyilkolja a főhercegi párt. A merénylet után a fiatalember önmagával is végezni próbált, az elfogására érkező rendőrök azonban kicsavarták a kezéből a gyilkos fegyvert, a Dimitrijeviætől kapott cián pedig az ő esetében is hatástalannak bizonyult.

Gavrilo Princip és Nedjelko Cabrinoviæ mellett még hat főt állítottak bíróság elé, akiket gyilkosság és árulás vádjában egyaránt bűnösnek találtak. Egy ilyen súlyos bűncselekményt természetesen halállal büntettek volna, Princip és társai azonban a merénylet elkövetésekor még nem töltötték be 20. életévüket, így a Monarchia törvényei értelmében nem végezhették ki őket. Alacsony életkoruk miatt a terroristákat végül húszéves fegyházbüntetésre ítélték, a tuberkulózis lassú pusztítása miatt azonban a Belgrádból küldött merénylők már a világháború befejezését sem érték meg: Cabrinoviæ 1916 januárjában, Grabe¾ 1918 februárjában, Princip pedig 1918. április 28-án fejezte be életét Theresienstadt börtönében.

Néhány hónappal ezután teljesült a terroristák álma, és megszületett az egységes délszláv állam, mely valóságos kultuszt épített a merénylők köré. Gavrilo Princip földi maradványait ereklyeként tisztelték, egykori szarajevói otthonából pedig múzeumot alakítottak ki, melynek sorsa a délszláv népek 20. századi történetéről is híven tanúskodik. Miután az usztasák 1941-ben kikiáltották Horvátország függetlenségét, és megszállták Boszniát, Princip otthonát földig rombolták, a Tito-féle Jugoszláviában azonban újjáéledt a „hős” tisztelete. Az 1990-es években, a boszniai háború idején viszont a horvátok és a bosnyákok számára Gavrilo Princip már a szerb nacionalizmust testesítette meg, ezért a szarajevói házat ismét elpusztították. Napjainkban ezen a helyen mindössze egy tábla őrzi a történelem egyik legismertebb merénylőjének emlékét, mely – tanulságos módon – békét hirdet a világ számára.