rubicon
back-button Vissza
1917. október 24.

A caporettói áttörés

Szerző: Tarján M. Tamás

„…hajnali három órakor gázalarmot jeleztek. Fél négy táján pokoli dübörgés támadt. A mögöttünk lévő hegyek sötétlő lejtői, mint megannyi vésztűz, ezer és ezer ágyú torkából csapott ki egyszerre a láng. A robbanások borzasztó erővel reszkettették meg a levegőt. A hegyi ütegek éles csaholását elnyelte a nehéz mozsarak vontatott bömbölése. A 30 és feles lövedékek félelmetes vonítással húztak el a fejünk felett. Az alattunk elterülő olasz völgyekre nehéz gáz- és füstfelhő telepedett, amely összefolyt a nedves októberi éjszaka ködével…” (Migend Dezső)

1917. október 24-én hajnalban, Otto von Below tábornok vezetésével indult meg az osztrák–magyar és német erők közös caporettói offenzívája, mely néhány órán belül áttörést eredményezett, és a frontvonalat később egészen a Piave folyóig tolta előre. A váratlan támadás az Osztrák–Magyar Monarchia egyik legsikeresebb világháborús hadműveletének bizonyult, mely kis híján teljesen megsemmisítette Luigi Cadorna hadseregét; Olaszország csupán az antant hatalmak támogatásának köszönhette, hogy az offenzíva után idővel rendezni tudta sorait.

Bár Olaszország az első világháború kirobbanásakor még a hármas szövetség tagja volt, az antant hatalmak diplomatái ügyesen ki tudták használni a Monarchiával szemben fennálló – tiroli és krajnai – területi igényeit, és ígéreteikkel a maguk oldalára állították III. Viktor Emánuel (ur. 1900-1946) királyságát. Az olasz erők 1915 nyarán Luigi Cadorna vezetésével támadásba is lendültek az osztrák határszakaszon, ám döntő fölényük ellenére offenzívájuk már az Isonzó folyó környékén elakadt Svetozar Boroevics csapataival szemben. Bár az elkövetkező két és fél évben a felek ezen a frontszakaszon összesen 11 ütközetet vívtak, a vonalak alapvetően megmerevedtek, és Cadorna erői hatalmas veszteségek árán sem jutottak előrébb néhány kilométernél.

1917 során ráadásul Olaszország számára kedvezőtlen események következtek, hiszen Románia kapitulációja és a Kerenszkij-offenzíva összeomlása nyomán a központi hatalmak komoly erőket tudtak felszabadítani a keleti fronton. Az antant szorításának enyhülése nyomán Bécsben lehetőség nyílt egy itáliai offenzíva tervének kidolgozására, melyet Arthur Arz von Straussenburg, a Monarchia új vezérkari főnöke egy addig „háborítatlan” helyszínen, Caporettónál akart megindítani; ezt a szakaszt ugyanis Cadorna erői kevésbé védték, ráadásul

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.