John F. Kennedy amerikai elnök születése

Szerző: Tarján M. Tamás

1917. május 29-én született John Fitzgerald Kennedy, az Egyesült Államok 35. elnöke, az egyetlen római katolikus vezető, aki valaha megszerezte ezt a pozíciót.

Kennedy egy ír származású család második gyermekeként látta meg a napvilágot Massachusetts államban. Apja, Joseph Kennedy kongresszusi küldött volt, aki fiait is politikai pályán akarta látni, ezért a későbbi elnök 1935-ben a Harvard Egyetemen kezdte meg – a nemzetközi kapcsolatok terén – egyetemi tanulmányait, majd 1940-ben diplomát szerzett. Miután az Egyesült Államok belépett a második világháborúba (1941. december 7.) Kennedy századosként szolgált a haditengerészet kötelékében a Csendes-óceánon, ahol hősiességéért kitüntetésben is részesült. A harcok során azonban súlyos gerincsérülést szenvedett, amit több műtét sem tudott orvosolni, ezért arra kényszerült, hogy fájdalomcsillapítók, altatók és izomlazítók kombinációján éljen egész életében. A politikus a háború után 1947-től tagja lett a washingtoni képviselőháznak, majd 1953-ban bekerült a szenátusba. Ebben az esztendőben kötött házasságot Jacqueline Bouvier-val is, akitől később három gyermeke született.

Kennedy 1960-ban indult az elnökválasztáson, és apja támogatásának is köszönhetően végül igen szoros küzdelemben – mindössze 0,2%-kal – legyőzte a republikánus jelöltet, Richard Nixont. Az Egyesült Államok legfiatalabban megválasztott elnökeként 1961. január 20-án lépett a hatalomba. Sikerének oka valószínűleg a modern, tömegtájékoztatásra – elsősorban a televízióra – épülő kampány volt: elemzők szerint a jóképű, megnyerő külsejű, magabiztos Kennedy a külcsín segítségével győzedelmeskedett Nixon felett. A kampányban jelentős szerepet játszott csinos felesége, Jacqueline, illetve gyermekei is, akik később is számos alkalommal kerültek lencsevégre, amint a dolgozó elnök körül játszottak az Ovális Irodában.

Az amerikai történelem első katolikus elnöke kezdetben gyenge vezető benyomását keltette a Szovjetunióban, amit az 1961. áprilisi sikertelen kubai partraszállás – a disznó-öbölbeli incidens – is megerősített. Hruscsov ezt látva kockáztatta meg 1961. augusztus 13-án éjjel a berlini fal felhúzását, és hasonló okból fogott nagy hatótávolságú szovjet rakéták telepítésébe Kubában, ami 1962-re a harmadik világháború szélére sodorta a világot. Kennedy azonban jó taktikusnak bizonyult, mert Bécsben folytatott tárgyalásai során elérte, hogy Hruscsov visszavonja arzenálját a szigetországból, ráadásul úgy, hogy az alku rá eső részét sem kellett teljesítenie, az ő rakétái ugyanis megmaradhattak a NATO-tag Törökországban.

Bár buzgó antikommunista volt, Kennedy belátta, hogy fegyveres úton nem lehet megoldani a szovjet ideológia jelentette problémát, ehelyett békés eszközökkel érdemes felülkerekedni – igaz, elnöksége idején fokozta az amerikai katonai jelenlétet Dél-Vietnamban. A Kennedy-féle antikommunista recept az 1961-ben létrehozott Békehadtest volt: ez a szervezet azért jött létre, hogy a dél-amerikai államokat távol tartsa volt a szovjet blokktól, amit az elnök Latin-Amerikába juttatott segélyek, és rendszere exportálásával képzelte el. A szovjet-amerikai rivalizálás része volt az 1961 májusában meghirdetett Apollo-űrprogram is, melynek meghirdetésekor Kennedy ígéretet tett arra, hogy országa még az évtized végéig embert küld a Holdra.

Az elnök antikommunizmusa a belpolitikában liberalizmussal párosult. Fellépett a fekete bőrű lakosság jogainak érvényesítése érdekében, és katonai erőt is képes volt alkalmazni a rasszista zavargások megszüntetésére. Kennedy nevéhez fűződött egy nagyívű szociális program is, melynek keretében az oktatást, a tudományos kutatásokat, az egészségügyet, és a szegénység elleni küzdelmet támogatta. Miután öccsét, Robert Kennedyt nevezte ki legfőbb ügyésznek, az elnök háborút indított az országot behálózó maffia és a szervezett bűnözés felszámolása érdekében is – sokak szerint később ez okozta halálát.

Kennedy jelöltetni akarta magát a következő elnökválasztáson is, ezért 1963. november 22-én, már egy előkampány részeként, Dallasba utazott, hogy rendet tegyen a helyi frakcióban. Ez volt az a végzetes látogatás, mely során Lee Harvey Oswald, a helyi tankönyvraktár egyik dolgozója halálos merényletet követett el ellene. Oswald három lövést adott le az Elm Streeten haladó elnöki konvojra, ebből kettő golyó találta el Kennedyt, egy a nyakán, egy pedig a fején sebesítette meg. A politikus már a helyszínen életét vesztette.

A híres merénylet mind a mai napig foglalkoztatja az Egyesült Államok és a világ közvéleményét, miközben jó lehetőséget nyújt arra, hogy az összeesküvés-elméletek kedvelői próbára tegyék fantáziájukat. Lehetséges merénylőként – örök klasszikusként – felmerült a KGB neve, de sokan gondoltak a maffia bosszújára, vagy az átszervezés alatt álló CIA, esetleg a hatalmat megöröklő Lyndon B. Johnson bűnrészességére. Az összeesküvés gyanúját látszólag erősíti, hogy Oswaldot két nappal később meggyilkolta egy dallasi bártulajdonos, Jack Ruby, így örök kérdés marad, hogy a merénylő vajon egyedül, vagy megrendelésre cselekedett. Kennedy halála után egy parlamenti vizsgálóbizottság is összeült, mely a Warren-jelentésben összegzett nyomozás során nem talált bizonyítékot arra, hogy politikai gyilkosság történt.