rubicon
back-button Vissza
1916. december 16.

Raszputyin meggyilkolása

Szerző: Tarján M. Tamás

„Amikor a harang háromszor megkondul majd, Felséged tudni fogja, hogy engem meggyilkoltak. Ha egy közember keze által fogok elpusztulni, utódaiddal egyetemben még hosszú évszázadokig fogsz uralkodni Oroszországban; de ha gyilkosaim a Te fajtádból kerülnek ki, családoddal együtt Oroszország népének áldozatává leszel!” (Részlet Raszputyin utolsó leveléből)

1916. december 16-án csalták tőrbe, és gyilkolták meg a Feliksz Juszupov herceg vezette összeesküvők Grigorij Raszputyint, a cári család híres-hírhedt gyógyítóját és tanácsadóját. A szerzetest, akit a halála után születő legendák hipnotikus erővel, jóstehetséggel és számos földöntúli képességgel felruháztak, állítólag előbb méreggel, majd pisztollyal próbálták megölni, végül pedig testét a jeges Néva folyóba dobták.

Raszputyin az orosz történelem egyik legérdekesebb és legrejtélyesebb alakjának számít, ebből eredően pedig valódi személyiségét a legendák és a rosszindulatú pletykák szinte a felismerhetetlenségig eltorzították. Az egyszerű muzsik, aki élete végére komoly befolyást nyert az Orosz Birodalom – és közvetetten a világ – sorsának alakításában, valamikor az 1860-70-es években született, feltehetőleg egy Pokrovszkoje nevű szibériai falucskában. Raszputyin élete 18 esztendős korában vett gyökeres fordulatot, ekkor ugyanis – vélhetően büntetésből – 3 hónapot töltött el egy kolostorban, ahol állítólag megjelent neki Szűz Mária. A férfi a látomás hatására hamarosan vándorló szerzetessé lett, bolyongásai során pedig nem csak Oroszországot járta be, de elzarándokolt a görögországi Athosz-hegyre, később pedig Jeruzsálembe is. Szentpéterváron 1903-ban jelent meg először, ahol a miszticizmust hajszoló városi elit szent emberként és gyógyítóként fogadta őt. Raszputyin utazásai közben gyakran járt haza szülőfalujába, ahol 1889-ben meg is házasodott; később három gyermeke született.

A mosdatlan, igénytelen, de rendkívül szuggesztív férfi Anna Virubován, a cárné legjobb barátnőjén keresztül került kapcsolatba II. Miklóssal (ur. 1894-1917) és Alexandra cárnéval, akik tőle vártak gyógyulást egyetlen fiúgyermekük, az 1904-ben született Alekszej betegségére. A csecsemő trónörökös hemofíliától, vérzékenységtől szenvedett, vagyis állandó életveszélyben töltötte napjait, így az is erősen kétséges volt, hogy később alkalmas lesz az uralkodásra. Miklós és felesége hasztalan várt segítséget a kor orvostudományától, így a család a miszticizmus felé fordult,

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.