A Panama-csatorna megnyitása

Szerző: Tóth Judit

1914. augusztus 15-én nyitották meg a Föld egyik legjelentősebb mesterséges vízi útvonalát, a Szuezi-csatorna után a második legnagyobb forgalmat bonyolító Panama-csatornát, amely a Csendes-óceánt és az Atlanti-óceánt köti össze. A keskeny közép-amerikai földszorost átszelő 77 kilométeres csatornának köszönhetően a hajók a kockázatos Magellán-szoros helyett egy biztonságosabb és több mint 10 000 kilométerrel rövidebb utat megtéve szállíthatják rakományaikat. 

A Panamai-földszoros átvágásának gondolata nem sokkal azután született meg, hogy Vasco Nunez de Balboa spanyol felfedező 1513-ban először jutott el a panamai őserdőn keresztül a Csendes-óceán partvidékére. A csatornaépítés ötlete először az 1519 és 1556 között uralkodó V. Károly német-római császár és spanyol király fejéből pattant ki, aki elsősorban a mexikói arany gyorsabb szállítása miatt tartotta volna fontosnak a beruházást. Miután azonban Károlyt lekötötte a franciák és a protestantizmus elleni küzdelem, a terv megvalósítása háttérbe szorult, és spanyol részről többet nem is került elő.

Az 1690-es évek végén a skótok tettek ugyan egy bátortalan kísérletet a Panamai-földszoros kolonizálására, ám a spanyol flotta megjelenése távozásra késztette őket. Az ibériai hódítókat pedig végül a Simón Bolívar vezette felkelés űzte el a földszorosról, amely 1819 után a független Kolumbia része lett.

Miután Ferdinand de Lesseps elképzelése nyomán 1869-re elkészült a Szuezi-csatorna, a panamai tervek ismét népszerűvé váltak. Az önbizalomtól ittas franciák ennek az építését is elvállalták, és már 1876-ban megalapították az Óceánközi Csatornatársaságot, amelynek vezetője szintén Lesseps lett.

A kiváló mérnök a vízi útvonalat a két óceán közti legrövidebb szakaszon, a tengerszint magasságában képzelte el, úgy, hogy az útvonal lehető legnagyobb része az édesvizű Gatún-tavon haladjon keresztül. Lesseps a költségeket a Szuezi-csatornából kiindulva először körülbelül 400 millió amerikai dollárra becsülte, de téves következtetései alapján 1881-ben, az építés kezdetekor már csak 120 millióval kalkulált. A hibát főként az okozta, hogy a mérnök nem vette figyelembe, hogy Szuezzel ellentétben, ahol homokos talajon dolgoztak, a Panama-csatorna építéséhez hatalmas mennyiségű sziklát kell kifejteni, miközben a 9 méter mély és 26 méter szélesre tervezett vízi útvonal olyan helyeken haladt keresztül, ahol a tengerszint feletti legalacsonyabb magasság is meghaladta a 100 métert.

A nem várt nehézségek mellett járványok is sújtották az ott dolgozókat, elsősorban a malária és a sárgaláz, amelyek több mint 20 000 munkás életét követelték. Ezek a körülmények együttesen odáig vezettek, hogy Lessepsék vállalkozása messze túllépte a tervezett költségeket, és a társaság 1889-re csődöt jelentett. Az anyagi terheket még az sem csökkentette, hogy a mérnök végül lemondott a tengerszinten futó csatorna tervéről, és egy zsilipes konstrukciót támogatott.

A Panama-csatorna építése hemzsegett a pénzügyi visszaélésektől és a korrupciótól, a „panamázás” jól ismert fogalma éppen a francia társaság csődje után terjedt el a világsajtóban.

Bár a nemzeti büszkeségtől hajtott franciák Philippe-Jean Bunau-Varilla mérnök vezetésével 1892-ben újabb részvénytársaságot alapítottak, hamarosan mégis le kellett mondaniuk a Panama-csatorna megépítéséről, ugyanis az Egyesült Államok egy konkurens útvonal tervével romba döntötte az üzletüket. A koncesszióra az amerikaiak tették rá a kezüket, így John Hay külügyminiszter 1903-ban aláírhatta Bunau-Varillával a terület átadásáról szóló egyezményt. Miután a kolumbiai parlament – féltve az ország szuverenitását – nem fogadta el a szerződést, az Egyesült Államok más módszerekhez folyamodott, és komoly pénzbeli támogatást nyújtott Panamának a függetlenség kiharcolásához.

A Panama-csatorna amerikai mérnökei, John Findley Wallace, John Frank Stevens, ekkor végre megkezdhették a munkát. A tervezők átvették a Lesseps-féle zsilipes koncepciót, és elképzeléseik nyomán, 1914-re elkészült a 77 kilométeres vízi útvonal.

A csatorna építésében részt vett a nagy ívű katonai karriert befutott, majd 1849 után a magyar emigráció egyik vezető alakjává lett Türr István tábornok is.

A Panama-csatorna építése az Egyesült Államok történetének egyik legnagyobb beruházása volt, mely több mint 400 millió dolláros költséggel járt. Az építkezés nehézségeit jól mutatja, hogy a munkások magasabb színvonalú orvosi ellátása dacára, az amerikai munkálatok 10 éve alatt további 5000 ember halt bele az ottani betegségekbe, munkahelyi balesetekbe.

A Panama-csatornát végül 1914. augusztus 15-én adták át a forgalom számára. A vízi útvonal a világ egyik legfontosabb közlekedési csomópontja lett, amely a New York és San Francisco közötti utat több mint 12 000 kilométerrel rövidítette le. Ugyanilyen fontos szempont volt a Távol-Kelet felé való közlekedés egyszerűsödése is, de a csatornának később az Egyesült Államok haditengerészete is komoly hasznát vette.

A csatorna óriási gazdasági jelentősége miatt a nagyhatalmak igyekeztek rögzíteni a csatorna állandó semlegességét, és az itt áthaladó forgalom szabadságát. Ennek biztosításában a kezdetektől meghatározó szerepet játszott az USA, amely a panamai állammal több szerződést is kötött a csatornáról, így az átadás után 1999-ig a Csatornaövezet szuverén irányítója az USA lett. A semleges státus garantálására való hivatkozással viszont az USA katonai bázisokat hozott létre és tartott fenn a területen. Egy 1977-es megállapodás értelmében 1999-ben a közép-amerikai ország megszerezte a csatorna feletti uralmat, amely máig Panama egyik legfőbb nemzeti szimbóluma maradt, és az ország bevételeinek is fontos részét képezi az ebből származó jövedelem.

A csatorna méretei a 21. századra már nem tudták kielégíteni a megnövekedett tengeri szállítás volumenét, illetve egyszerűen szűknek bizonyult a legnagyobb szállítóhajók számára, ezért a kor igényeihez igazítva újabb beruházások kezdődtek 2007-ben. A kiszélesített Panama-csatornát 2016 júniusában avatták fel.

Mivel a csatornát üzemeltető nagyvállalatokban a 2010-es évekre Kína komoly befolyást szerzett, ezért 2025 tavaszán, Donald Trump elnöksége alatt, az amerikai érdekek érvényesülése érdekében az USA újabb megállapodást kötött Panamával.