A Zrínyi hadihajó vízre bocsátása

Szerző: Tarján M. Tamás

1910. április 12-én bocsátották vízre a trieszti hajógyárban az SMS Zrínyi csatahajót.

A Zrínyit két „testvére”, a Radetkzy és az Erzherzog Franz Ferdinand (Ferenc Ferdinánd hőherceg) után, 1908 novemberében kezdték el építeni, mely munka a vízre bocsátás után egy évvel, 1911 júliusában fejeződött be. A 14 500 tonnás, 139 méter hosszúságú Zrínyi 19 800 lóerős teljesítményű széntüzelésű kazánokkal rendelkezett, csúcssebessége pedig elérte a 20 csomót. A páncélozott hajó fedélzetén 38 darab ágyú biztosította a tűzerőt, ezen kívül 3 torpedócsővel is felszerelték, a hajó 890 fős legénység befogadására volt képes.

Az SMS Zrínyi ún. Radetzky-osztályú, pre-dreadnought csatahajó volt (az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészete dreadnought, és az eggyel alacsonyabb osztályú pre-dreadnought hajókkal rendelkezett, előbbire híres példa az 1915 végén elkészült Szent István hadihajó). Technikai érdekesség, hogy a Zrínyi volt az első osztrák–magyar hadihajó, amely a kazánban eltüzelt szenet fűtőolajjal is kiegészíthette.

A csatahajó elkészülte után az Égei-tengeren cirkált, aztán a polai hadikikötőben állomásozott, a második Balkán-háború (1913) során pedig egy nemzetközi blokád tagjaként Montenegró partjait vette zár alá, megakadályozva, hogy a szerbek sikeresen fejezhessék be az albán–török csapatok által védett Szkütari ostromát. A világháborúban a Zrínyi szerepe az olasz hadba lépés után (1915. május 23.) vált jelentőssé, ekkor a többi Radetzky- és Tegethoff-osztályú hajóval együtt elhagyta Pola kikötőjét és az olasz, illetve a montenegrói partok bombázásába kezdett.

A hadihajó részt vett a kulcsfontosságú Ancona hadikikötőjének lerombolásában, ezen kívül rádióállomásokat, vasútvonalakat és hidakat rombolt le az adriai olasz partok mentén. Mivel az antant hajóhada blokádot és aknazárat állított fel az Otrantói-szorosban, a Monarchia flottája a háború során az Adrián ragadt, a szénhiány miatt pedig Anton Haus admirális a tengeri hadműveletek terén a védekezést helyezte előnybe.

A Monarchia által kötött fegyverszünet a hadihajót Spalato (ma: Split) kikötőjében érte; Ausztria el akarta elkerülni, hogy hajóhada olasz kézbe kerüljön, ezért a Zrínyit is felajánlotta a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságnak, mely államtól 1919 novemberében az Egyesült Államok flottájához került, USS Zrínyi néven. A hányattatott sorsú hadihajó alig egy évet töltött amerikai szolgálatban: mivel az átvételi egyezményt a Párizs környéki békék nem ismerték el, végül mégis Olaszország kapta meg, ahol még az 1920-as év végén elrendelték szétszedését.