Az FBI alapítása

Szerző: Tarján M. Tamás

1908. július 26-án alapították meg az egyesült államokbeli Szövetségi Nyomozóiroda, ismertebb nevén az FBI elődjét, miután Charles Joseph Bonaparte igazságügy-miniszter létrehozott egy 10 különleges ügynökből álló külön Nyomozóirodát, a BOI-t.

Hasonlóan a CIA-hoz – melynek fő profilja eredetileg a pénzhamisítás elleni küzdelem volt – az új nyomozóirodát is a gazdasági tevékenységek felügyeletére hozták létre, ugyanis az 1886-os, Indiana állam és a St. Louis&Pacific Railway Company közötti per után nyilvánvalóvá vált, hogy a meglévő jogi keretek között Washington képtelen szabályozni az államközi kereskedelmet. Bár a törvényhozás már 1887-ben biztosította a szövetségi felügyeletet, egy hatékony, független ellenőrző szerv alapítására egészen az 1908-as esztendőig kellett várni. Hosszú küzdelem után Charles Joseph Bonaparte igazságügy-miniszter – tíz egykori titkosszolgálati tisztviselő alkalmazásával – Theodore Roosevelt elnök támogatásával létrehozta a Nyomozóirodát, mely hamarosan harcba szállt az államok határain átnyúló szervezett bűnözés ellen (korábban a hasonló feladatokat felbérelt magánnyomozókkal végeztettek, de ez a gyakorlat nem bizonyult mindig szerencsésnek). Miután az ügynökök 1908. július 26-án küldték be első jelentésüket az iroda számára, ez lett az FBI születésének napja.

A szervezet későbbi szerepét alapvetően meghatározta J. Edgar Hoover érája, aki 1924 és 1972 között volt a nyomozóiroda igazgatója: Hoovernek köszönhető, hogy az FBI híres Laboratóriuma, ujjlenyomat-regisztere és az évtizedek során – sokszor jogtalanul – gyűjtött információk tömkelege révén az egyik legfontosabb titkosszolgálati szervezetté lépett elő. A BOI a húszas-harmincas évek fordulóján – a szesztilalom idején – a szervezett bűnözés elleni küzdelem legeredményesebb szervezetének bizonyult, és az alvilág olyan hírhedt alakjait kerítette kézre, mint John Dillinger, vagy „Baby Face” Nelson. Hoover alatt a BOI visszaszorította és megfigyelés alá helyezte a rasszista Ku Klux Klan tevékenységét, miközben szorgalmasan gyűjtötte az adatokat az országba érkező, baloldali szimpátiával vádolható emigránsokra is. A szervezet 1935-ben nyerte el a „federal” azaz szövetségi jelzőt, ami újfent a nyomozóiroda fontosságának vitathatatlan jele volt.

Az FBI a második világháború idején bekapcsolódott a szovjet titkosszolgálat és a „vörös veszély” elleni küzdelembe, oroszlánrésze volt a sikerrel – Moszkva rejtjelező rendszerének megfejtésével – végződő Venona-projektben és a kettős ügynökök felderítésében. Hoover és a hírhedten antikommunista Joseph McCarthy szenátor révén a világháború után az FBI fő profilja a szervezett bűnözés elleni küzdelem mellett a – politikai meggyőződésük alapján – megbízhatatlannak ítélt emigránsok és amerikai civilek elleni vizsgálatok lefolytatása lett. A „vörös veszély” elleni védekezés jegyében az FBI számos vitatható eljárást indított, melyek során az ártatlan civilek ezrei mellett olyan neves személyek is célkeresztbe kerültek, mint Albert Einstein, vagy a vietnami háború ellen és a feketék jogai érdekében harcoló Martin Luther King. Az 1956-ban létrehozott COINTELPRO nevű alosztály zaklatásaival az Amerikai Kommunista Párt mellett szinte minden baloldali szervezetnek számolnia kellett, mivel Rudolf Abel szovjet mesterkém elfogása után az iroda legitimitása vitathatatlan volt.

Az FBI – miközben állandóan rivalizált a CIA szervezetével – céljai érdekében gyakran hallgatta le törvénytelenül a célszemélyeket, majd a veszélyesnek ítélt politikusokat és aktivistákat a megfigyelés során gyűjtött – magánjellegű – információkkal zsarolta meg. Az FBI jelentőségét mutatja, hogy Lyndon B. Johnson a Kennedy elnök elleni 1963-as merénylet után a Szövetségi Nyomozóirodát bízta meg a gyilkosság körülményeinek kivizsgálásával. A szervezet módszerei nyomán a hatvanas évek végén megerősödtek azok a hangok, melyek Hoover ügynökeinek túlzott befolyását és visszaéléseit kritizálták, azonban a legendás igazgató eredményei egy ideig még biztosították az FBI pozícióit.

A szervezet fénykorának végét szimbolikus módon J. Edgar Hoover 1972-ben bekövetkező halála jelentette: ugyanebben az évben robbant ki ugyanis a Watergate-botrány, a nyomozás során pedig bebizonyosodott, hogy az FBI törvénytelen eszközökkel segítette Richard Nixon elnököt, az ügy eltussolása érdekében. Ezt követően a Kongresszus szorosabb felügyelete alá vonta a szervezetet, és bár az elkövetkező évtizedekben az FBI-nál még számos visszásságot feltártak, a nyomozóiroda tekintélyét máig megőrizte.