Véget ér az orosz–japán háború

Szerző: Tarján M. Tamás

1905. szeptember 5-én, a portsmouthi békével véget ért az orosz–japán háború. A másfél évig tartó küzdelemben a feltörekvő távol-keleti nagyhatalom megalázó vereséget mért II. Miklós cár (ur. 1894-1917) birodalmára, és megszerezte Oroszország pozícióit a kínai partvidéken.

A Meidzsi-restaurációt (1868) követően modernizálódó ázsiai hatalom Korea és Kína irányában kívánt terjeszkedni - abba az irányba, amely felé Oroszország is, így a két állam a 19. század végén ellentétbe került egymással. Konfliktusuk nyitánya az 1894-95-ben vívott első japán–kínai háború volt, amikor is olyan területeket sikerült megszereznie a felkelő nap országának, amelyek elvileg orosz érdekszféra alatt álltak.

A Mandzsu-dinasztia ellen aratott győzelem után Japán és Oroszország tárgyalásokat kezdett Korea és az ásványkincsekben gazdag Mandzsúria ügyében, melyek során Tokió a félsziget megtartásának fejében engedékenynek bizonyult, és 1902-ben egy, a cár számára kedvező szerződést ajánlott. II. Miklós diplomatái azonban az engedményektől elbízták magukat, és úgy gondolták, némi erődemonstrációval akár Mandzsúriánál is többet csikarhatnak ki a japánoktól. Ez súlyos hiba volt, hiszen 1902 óta a császárság Nagy-Britannia támogatását élvezte, így aztán az agresszív orosz fellépés – Mandzsúria katonai megszállása és Korea északi részének fenyegetése – válaszcsapást eredményezett, és 1904. február 8-án Tógó Heihacsiró admirális váratlanul megtámadta Port Arthur kikötőjét.

Miután a hivatalos hadüzenet csak három órával a támadás után érkezett meg, Japán komoly helyzeti előnybe került, és a Port Arthur mellett vívott csatában Tógó admirális könnyűszerrel megtizedelhette a csendes-óceáni orosz flottát. Ójama és Nogi tábornokok vezetésével hamarosan megindult a szárazföldi offenzíva is, mely során a japánok villámgyorsan eljutottak a Jalu határfolyóig, időközben pedig bekerítették az orosz kézen lévő Port Arthurt, és – még április során – megsemmisítették Makarov tengernagy maradék flottáját. Augusztus során a Vlagyivosztokból kihajózó erők is alulmaradtak Tógó admirálissal szemben, így a Csendes-óceánon nem maradt ütőképes orosz hajóhad. Közben a japán szárazföldi erők betörtek Mandzsúriába, és Liaojung, majd a Saho-folyó mellett komoly vereséget mértek a cári seregekre.

Az 1905-ös esztendőben Oroszország sikertelenül próbálta meg feltartóztatni a császári hadsereg előrenyomulását: Nogi tábornok januárban elfoglalta Port Arthurt, egy hónap múlva pedig a sorsdöntő mukdeni csatában Ójama is legyőzte az orosz fővezért, Kuropatkint. II. Miklósnak már csak egyetlen esélye maradt, a balti-tengeri flotta esetleges győzelme, mely Rozsgyesztvenszkij tengernagy irányításával, a fél világ megkerülésével haladt a csendes-óceáni vizek felé. A balti hajóhad már 1904 októberében útra kelt, és 1905 májusának végére el is jutott a Cusima- (vagy oroszul Csuzima-) szorosig, itt azonban Tógó ezt a flottát is megsemmisítette.

A Korea és Japán között fekvő szorosban elszenvedett vereség után Oroszország az összeomlás szélére sodródott, ráadásul a lenézett ázsiai birodalom elleni kudarc és az 1904-05. évi hideg télen pusztító éhínség Péterváron forradalmi indulatokat gerjesztett. II. Miklós cár békére kényszerült, melyet Theodore Roosevelt elnök közvetítésével, az egyesült államokbeli Portsmouthban köthetett meg, 1905. szeptember 5-én. Az egyezmény értelmében Oroszország kiürítette a megszállt Mandzsúriát, átadta Port Arthurt és Szahalin déli részét Japánnak, valamint lemondott minden koreai igényéről.

A Portsmouthban aláírt békeszerződés volt az első olyan egyezmény, melyben a  nyugati nagyhatalmak egyike elismerte vereségét egy korábban lenézett, nem fehérek lakta országgal szemben. A cári birodalom felett aratott győzelemmel Japán a nagyhatalmak szintjére emelkedett, és immáron merész terveket kezdhetett el szövögetni egy kelet-ázsiai hegemónia kiépítésére.