Miguel Primo de Rivera születése

Szerző: Tarján M. Tamás

1903. április 24-én született Madridban José Antonio Primo de Rivera spanyol újságíró, jogász, a Falange párt alapítója és fő ideológusa.

José Antonio apja Miguel Primo de Rivera, az 1923–30 közötti katonai diktatúra vezető tábornoka volt, anyja pedig már ötesztendős korában meghalt, ezért gyermekkorát főként nagynénjével töltötte. Primo de Rivera jogi pályára készült, vegyes eredmények után már 1923-ban megszerezte a doktori címet, két évvel később pedig Madridban ügyvédi irodát nyitott. Egyetemi tanulmányai befejezése után egy évet töltött önkéntesként a spanyol hadsereg egyik dragonyos regimentjénél Barcelonában. Primo de Rivera egészen a hadnagyi rangig jutott, de lefokozták, miután megütötte felettesét, köztársaságpárti Gonzalo Quiepo de Llano tábornokot, mikor az apját szidalmazta.

Miután a fiatalember visszatért Madridba, jogi karrierje felfelé ívelt, 1931-ben a fővárosi jogászkamara örökös dékánjává választották, közben pedig belekezdett az ABC, illetve az El Fascio című folyóiratok szerkesztésébe. Primo de Rivera már 1931-ben létrehozott egy pártot, Gyülekezet a Köztársaság Szolgálatára néven, ám a választásokon csúfos kudarcot vallott vele. Az alacsony támogatottság oka a következetlenség volt, a nevében republikánus jobboldali párt ugyanis a monarchistákkal szövetségben küzdött a győzelemért.

A jogász a bukás után gyanúba keveredett az 1932-ben, Sanjurjo tábornok által végrehajtott sikertelen puccskísérlet kapcsán. Primo de Rivera 1933. október 29-én aztán másodszor is megpróbálkozott egy párt alapításával, ekkor hozta létre német és olasz minták alapján a Falange (magyarul: falanx) nevű szélsőjobboldali pártot egy madridi színházban tartott gyűlésen. A párt jelképéül a földműveseket szimbolizáló igát, a Spanyolországot egyesítő katolikus uralkodópár címerében szereplő nyílvesszőket, illetve a karlistákat jelképező svájci sapkát választotta, tagjai a munkásságot megjelenítendő, kék egyenruhában jártak.

A Falange a szimbolikának megfelelően egy kasztíliai – tehát centralista – jobboldali, nacionalista, és katolikus identitású szervezet volt, mely legfőbb ellenfelének a kommunizmust, az anarchizmust és a kapitalizmust tartotta. Primo de Rivera pártja elutasította a katalán, baszk autonómiát és csak egységes Spanyolországban gondolkodott. A szélsőjobboldali szervezet célja, Mussolini pártjához hasonlóan, egy korporatív állam felépítése volt, a jogász és elvtársai magukat nemzeti szindikalistáknak tartották, és már az alapító gyűlésen is a spanyol nagyhatalmi státusz visszaállítása mellett tettek hitet.

A Falange ideológiája alapján a vezetőt, azaz Primo de Riverát feltétlen engedelmesség illette meg. A párt 1934 során egyesült Ramiro Ledesma nemzeti szindikalista csoportosulásával, ám az első években még nem bírtak túl nagy jelentőségük, az 1936-os, a jobboldal számára sikertelenül végződő választásokon a CEDA szövetségeseként induló Falange mindössze 0,7%-ot ért el. A népfrontkormány megalakulásával, a polgárháborút megelőző instabilitás növekedése nyomán a pártocska 1936 során hirtelen növekedésnek indult, júliusra már 40 000 tagot számlált. Primo de Rivera már nem örülhetett a Falange megerősödésének, ugyanis 1936. március 14-én elfogták, miután a madridi rendőrök lőfegyvereket és lőszert találtak a lakásán. A szélsőjobboldali politikus ellen a vád a köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés volt, Madridban, majd Alicante börtönében tartották őt fogva, ahonnan a kirobbanó polgárháború francóista seregei többször is megpróbálták kiszabadítani.

Október 3-án kezdődött meg Primo de Rivera pere, ahol jogászként saját maga védelmét képviselte, igaz, kevés sikerrel, mert a bíróság bűnösnek találta és golyó általi halálra ítélte őt. Az ítéletet 1936. november 20-án hajnalban hajtották végre, halála még ádázabb küzdelmet hozott a harcoló felek között, Franco tábornok a kommunisták elleni „keresztes hadjárat” mártírjának nyilvánította az általa egyébként nem kedvelt politikust. Primo de Rivera 33 esztendős korában hunyt el, az általa létrehozott Falange pedig a polgárháborús győzelem után Franco diktatúrájának ideológiai kútforrása lett.