rubicon
back-button Vissza
1901. december 10.

Az első Nobel-díjak kiosztása

Szerző: Tarján M. Tamás

„Hátramaradó vagyonom egészét a következőképpen kell kezelni: a végrendeleti végrehajtóim által biztos értékpapírokba fektetett tőke egésze képez egy alapot, amelynek kamatait évente azok között osszák ki díjakként, akik a megelőző évben a legnagyobb szolgálatot tették az emberiségnek. A jelzett kamatokat öt egyenlő részre kell felosztani, amelyeket azután a következőképpen kell megosztani: egy részt annak a személynek, aki a legjelentősebb felfedezést tette a fizika területén; egy részt annak a személynek, aki a legjelentősebb felfedezést tette a kémia területén; egy részt annak a személynek, aki a legjelentősebb felfedezést tette az élettan, illetve az orvostudomány területén; egy részt annak a személynek, aki az irodalom területéhez a legkiválóbb idealisztikus beállítottságú alkotással járult hozzá; egy részt pedig annak a személynek, aki a legtöbbet, illetve a legjobbat tette a nemzetek közötti barátság ügyéért, az állandó hadseregek megszüntetéséért, illetve csökkentéséért, a békekongresszusok megrendezéséért és elősegítéséért.” (Részlet Alfred Nobel végrendeletéből)

1901. december 10-én, 5 esztendővel Alfred Nobel svéd feltaláló halála után osztották ki az első Nobel-díjakat a különféle tudományágak, az irodalmi élet, illetve a békemozgalmak legtekintélyesebb képviselői számára. Nobel, aki a dinamit feltalálásával pacifista gondolkodása ellenére is a 20. századi haditechnika úttörője lett, végrendeletében alapította meg a róla elnevezett kitüntetést, amellyel együtt – vagyona kamataiból – komoly pénzjutalmat is felajánlott.

Nobel 1833-ban, Stockholmban, egy tehetséges építész harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot, aki azonban később a rombolás tudománya felé fordult. Az édesapa fegyverek és robbanóanyagok gyártásával kezdett foglalatoskodni, miután pedig Svédországban nem talált magának megfelelő keresletet, családjával együtt hamarosan az Orosz Birodalomba költözött, ahol rövid idő alatt hatalmas vagyonra tett szert. A Péterváron nevelkedő Alfred szintén komoly érdeklődést tanúsított a kémia és a robbanószerek iránt, így előbb Nyikolaj Zinin orosz tudós keze alatt tanult, majd az Egyesült Államokban, John Ericsson gyárában szerzett tapasztalatokat. Nobel érdeklődésének középpontjában a kor legnagyobb hatású robbanóanyaga, a nitroglicerin állt, mely könnyű reakcióképessége okán a család gyáraiban is gyakran okozott tragédiát; a Heleneborgban működő üzem 1864-es felrobbanása során például a feltaláló öccse, Emil is életét vesztette.

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.