Popov sikeres rádiókísérlete Péterváron

Szerző: Tarján M. Tamás

1896. március 24-én Alexander Sztefanovics Popov orosz fizikus sikeres kísérletet hajtott végre, mely során rádiójeleket küldött a pétervári egyetem egyik épületéből a másikba.

Popov kisérletét sokan a világtörténelem első ilyen próbálkozásaként tartják számon, ugyanakkor vannak adatok arra, hogy az olasz Guglielmo Marconi, vagy a francia Albert Turpain is végrehajtottak hasonló sikeres kísérletet. Az itt felfedezhető bizonytalanság a rádió és a vezeték nélküli kommunikáció egész történetét végigkíséri: a probléma számos világhírű tudóst foglalkoztatott egyszerre a 19. század végén, akik között Popov is jelentős helyet foglal el. Ám míg nyugati kollégái gyakran dolgoztak együtt (Marconi például Nikola Tesla asszisztense volt), az Urál környékéről Pétervárra kerülő orosz tudós önállóan dolgozta ki a rádiózás elméletét.

Popov, a többi kutatóhoz hasonlóan Hans Christian Örsted dán és Heinrich Hertz német fizikusok eredményei alapján indult el. 1895-ben mutatta be az Orosz Fizikai és Kémiai Társaságnak villámlást érzékelő szerkezetét, ami gyakorlatilag már egy rádióvevő volt, következő évben pedig végrehajtotta a fent leírt kísérletet, melyet publikálva hozzájárult a vezeték nélküli kommunikáció gyakorlati megvalósításához. Hasonlóan Teslához és Marconihoz, Popov is azzal töltötte későbbi kutatóéveit, hogy a rádióhullámok átvitelét minél nagyobb távolságra terjessze ki. A kronstadti tengerészeti akadémián a  Finn-öbölben állomásozó orosz flotta minél sikeresebb kommunikációja érdekében dolgozott, egészen 1905 végén bekövetkező haláláig.

Popov munkássága híven mutatja be, hogy ez a technikai újítás is a hadászatban vált jelentőssé, mielőtt a civil életben az emberiség javát szolgálta volna. A rádió a fizikusok igazi „Erisz almájaként” számos jelölt előtt „lebegett”: Marconi és Tesla között például több évtizedes per zajlott, amiben csak 1943-ban, a két tudós halála után született döntés, a szerb feltaláló javára. Popov maga soha nem küzdött a rádió szabadalmáért, de sikeres kísérletei és publikációi útmutatást nyújtottak tudóstársainak, így megérdemli, hogy őt is a rádió feltalálójaként tartsuk számon.