Az első újkori olimpia záróünnepsége Athénban

Szerző: Tarján M. Tamás

1896. április 15-én fejeződött be az első újkori olimpia Athénban, mely sportrendezvény tizennégy ország, köztük Magyarország részvételével tíz napig zajlott.

Az olimpia mint a sport ünnepe egészen az ókori Hellászig vezet bennünket vissza, ahol a megrendezett játékok a poliszok összetartozását szimbolizálták, az olümpiai rendezvény idejére a görög államok között szünetelt mindenféle háborús konfliktus. A római hódítással a játékok jelentősége csökkent, de hagyományuk egészen a IV. századig megmaradt, Theodosius császár a kereszténység államvallássá tételekor tiltotta be az olimpiát, mint pogány hagyományt.

A sport ünnepének emléke viszont fennmaradt, a 19. században pedig, az ókori régészeti felfedezésekkel párhuzamosan, az olimpia eszméje is visszatért a köztudatba, Panagiotisz Szucosz görög költő 1833-ban versben emlékezett meg a sportrendezvényről. Angliában az 1850-es évektől gombamód szaporodtak a különféle lokális olimpiák, de Görögországban is zajlottak már nemzeti játékok. Bár az olimpia alapítói kezdettől fogva a béke ünnepeként és a világban dúló háborúskodás lezárásaként tekintettek a játékokra, versenyszámai pl. Franciaországban mégis a katonai kiképzés kapcsán jöttek igazán divatba.

Az újkori olimpiákat megelőző legfontosabb esemény az 1894-es párizsi konferencia volt, ahol Pierre de Coubertin báró kezdeményezésére létrejött a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, mely a hagyományokhoz híven Görögországban, Athénban kívánta megrendezni az olimpiát. A görögök két évet kaptak a megfelelő létesítmények felépítésére, de mivel lassan haladtak a munkálatok, felmerült annak a lehetősége is, hogy végszükség esetén a millenniumot ünneplő Budapest veheti át a rendezést. Magyarország nagy bánatára végül a rendezők maradhattak az eredeti tervnél, és 1896. április 6-án I. György görög király megnyitotta az athéni olimpiai játékokat. A tíznapos sportrendezvényen 14 ország képviseltette magát (Ausztria és Magyarország külön indult), zömmel Európából, az őket képviselő játékosok 43 számban mérhették össze erejüket és tudásukat. Eredetileg lett volna egy 44. is, de az evezést a rossz időjárás miatt nem tartották meg.

Athénban kizárólag férfiak versenyeztek, a győztest, a mai gyakorlattól eltérően ezüstéremmel díjazták, és a második helyezett kapta meg a bronzot. Az olimpia legeredményesebb sportolója a német Karl Schumann lett, aki birkózásban és tornában első helyezést ért el, súlyemelésben pedig harmadik lett. Tőle nagyon kevéssel maradt le Hajós Alfréd, a 100 méteres és az 1200 méteres gyorsúszás olimpiai bajnoka, Magyarország első aranyérmeinek (vagyis akkori ezüstérmek) birtokosa. Mellette a magyar csapatból kiemelkedett még Dáni Nándor, a 800 méteres síkfutás második helyezettje, vagy Szokoly Alajos, akinek 12,6 másodperces eredménye abban a korban még elég volt a 100 méteres síkfutás harmadik helyéhez.

A nem hivatalos, utólag összeállított éremtáblázaton Magyarország a hatodik helyen végzett, mai értékelés szerint két arany, egy ezüst és három bronzérmet szerezve. Miután 1896. április 15-én véget értek az athéni játékok, a görögök nagy nyomást helyeztek a Nemzetközi Olimpiai Bizottságra, azt próbálva elérni, hogy minden alkalommal ők rendezhessék meg a sport ünnepét. Mivel ekkor már eldöntött tény volt, hogy 1900-ban Párizs ad majd helyet a játékoknak, a görögök egyelőre lemondtak tervükről, és mint kiderült, egészen 2004-ig kellett várniuk arra, hogy az olimpiai láng Görögországba hívja a világ sportolóit.