rubicon
back-button Vissza
1895. december 28.

A Lumiére testvérek első nyilvános filmvetítése

Szerző: Tarján M. Tamás

„A találmányom […] használható, mint egyfajta tudományos kuriózum, de ezen kívül semmiféle gazdasági haszna nincsen.” (Auguste Lumiére)

1895. december 28-án tartották a Lumiére fivérek első nyilvános filmvetítésüket a párizsi Salon Indien du Grand Café közönsége előtt, amivel új korszakot nyitottak a képi ábrázolás történetében. Jóllehet, a francia testvérpár előtt többen – köztük Thomas Alva Edison is – alkottak már olyan szerkezetet, amivel mozgó képeket lehetett készíteni, vagy bemutatni, a Cinématographe debütálása mégis történelmi jelentőségű volt, hiszen ez a találmány a felvételre, tárolásra és vetítésre egyaránt alkalmasnak bizonyult.

Bár a fényképezőgépet és a kamerát alapvetően a modern korhoz szokás kötni, az elgondolás, hogy az ember mozgóképeket, vagy pillanatképeket rögzítsen, korántsem volt új. Ennek lehetőségeiről már az ókori Hellászban is gondolkodtak, a görögök teóriái nyomán pedig a 10. század végén, az arab al-Haiszamnál megszületett a camera obscura elméleti alapja, ami a fényképezés első állomásának számított. Ez a találmány egy kis doboz, úgynevezett „lyukkamera” volt, melynek segítségével egy sötét szobában ki lehetett vetíteni a külvilágból származó képeket; az eszköz elsősorban a művészek és a tudósok – például a csillagászok – számára bizonyult hasznosnak, akik – főleg az emberi és állati mozgás tanulmányozásának céljával – később a filmezés lehetőségeinek felkutatásában is tevékeny szerepet játszottak. A 19. század első felében Joseph Plateau és az osztrák Simon Stampfer a diszkosz alakú phenakisztoszkóppal már létrehozott mozgóképeket – ezek a lemez körbeforgásával ciklikusan ismétlődtek –, a jövő azonban mégiscsak a fényképezés „továbbfejlesztésében” rejlett.

Az 1870-es évek végétől a filmezéssel foglalkozó feltalálók – Leland Stanford, Étienne-Jules Marey és társaik – már inkább azzal kísérleteztek, hogy minél gyorsabban megismételjék a fénykép rögzítésének műveletét. Így készült el az első film 1878-ban a lovával galoppozó Salle Gardnerről, illetve az 1888-as Roundhay-i kerti jelenet, a világ legrégebbi megmaradt kópiája. Az 1890-es évek elején aztán Edison is előállt a maga kinetográfjával, majd példáját mások is követték a nyugati világ minden tájáról, az eddig felsorolt eszközöknek azonban volt egy nagy fogyatékossága: a filmezés három stádiumából – felvétel, tárolás,

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.