A Dalton-banda utolsó rablási kísérlete

Szerző: Tarján M. Tamás

„Felül kell múlni mindent, amit Jesse James valaha tett – egyszerre két bankot fogunk kirabolni, ráadásul fényes nappal.” (Bob Dalton)

1892. október 5-én ért véget a hírhedt Dalton-banda pályafutása, ezen a napon ugyanis a három testvér, Bob, Emmett és Grat, valamint Dick Broadwell és Bill Power sikertelen kísérletet tettek a Kansas állambeli Coffeyville két bankjának kirablására. Az akció balszerencsésen alakult, mivel a város lakói felismerték a Középnyugatot rettegésben tartó banditákat, és tűzpárbajban – egy tag, Emmett kivételével – mindegyikükkel végeztek.

A Dalton-fivérek Kansas Cityben, egy fogadós gyermekeként látták meg a napvilágot, és eredetileg öten voltak: Bob, Emmett, Grat, Bill és a legidősebb testvér, Frank Dalton, aki Oklahoma államban marsallhelyettesként – vagyis a törvény embereként – szolgált. Frank a Coffeyville-i rablás után életben maradt Emmett visszaemlékezései szerint igen szigorúan bánt fivéreivel, ők pedig olyannyira tisztelték és szerették bátyjukat, hogy miután a férfi 1887-ben gyilkosság áldozata lett, – Bill kivételével – egy ideig maguk is a törvény szolgálatába álltak. A mondás úgy tartja, rablóból lesz a legjobb pandúr, ám a Daltonok példája alapján ez fordítva is megállja a helyét, ugyanis – elsősorban Bob nyomására – a fivérek idővel egyre több kétes ügybe keveredtek. A vádak szerint a testvérek többek között likőrt csempésztek az indiánok földjére, lovakat loptak – ez főbenjáró bűn volt –, Bob Daltont pedig még gyilkossággal is meggyanúsították. Bár Emmettet és Gratet a bíróság ártatlannak találta, a harmadik fivér szökése rájuk is rossz fényt vetett, így 1890-ban elveszítették állásukat. A Daltonok ezt követően átálltak a bűnözők oldalára, és néhány hónap alatt rettegett hírnévre tettek szert a Középnyugaton.

A banda megszervezésében elsősorban Bob és Emmett „jeleskedett”, ők ugyanis 1890 során – többek között George Newcomb és Charley Pierce személyében – számos vadnyugati pisztolyhőst rábeszéltek a csatlakozásra. Az időközben Grattel – és ideiglenesen Billel – kibővült társaság elsőnek egy új-mexikói szerencsebarlangot fosztott ki, 1891 februárjában pedig kísérletet tett egy Kaliforniába tartó vonat kirablására. Az akció balul sült el, a banda néhány tagját ugyanis elfogták, Grat pedig utóbb húszéves fegyházbüntetést kapott; igaz, mikor börtönébe szállították, leleményes módon megszabadult bilincseitől, és a vonatról egy folyóba vetette magát. Bár a Daltonok komoly figyelmeztetést kaptak a sorstól, 1891 után sem hagytak fel korábbi életformájukkal, sőt, Dick Broadwell és Bill Power beszervezésével a Vadnyugat egyik legfélelmetesebb társaságát hozták össze.

A banda 1891 májusa és 1892 júliusa között állt karrierje csúcsán: ez idő alatt Új-Mexikóban, Oklahomában és Kansasban számtalan vonat- és bankrablást hajtottak végre, melyekben a Daltonokon kívül Eugenia Moore is fontos szerepet játszott. A nő, aki Bob szeretője – egyesek szerint jegyese is – volt, a vasúti munkásoknál és a bankokban tájékozódva rendre megtudakolta a fontos pénzszállítmányok útját, a társaság pedig – megfelelő helyről támadva – könnyűszerrel lecsaphatott a zsákmányra. A rablók jó sorozata 1892 júniusában – egy balsikerű wichitai kalanddal – némi döccenést szenvedett, ennek ellenére Bob mégis kellő önbizalommal rendelkezett ahhoz, hogy októberre megszervezze a társaság legnagyobb szabású akcióját.

Emmett szerint ebben az időszakban fivérének már mindegyre azon járt az agya, hogy felülmúlja a hasonló karriert befutott „legendás” Jesse Jamest, célját pedig úgy akarta elérni, hogy egyszerre két bankrablást szervezett meg. A célpont a Kansas állambeli Coffeyville két pénzintézete, az Első Nemzeti Bank és a C. M. Condon&Company's Bank volt, az akcióban pedig öten – Bob, Grat és Emmett Dalton, valamint Bill Power és Dick Broadwell – vettek részt. A banditák a támadást 1892. október 5-ére időzítették, amikor is álszakállt öltve – fényes nappal – egyszerűen besétáltak a két intézménybe.

Bár kezdetben úgy tűnt, teljesül Bob nagy álma, és az akció sikeres lesz, a bandatagok balszerencséjére a Coffeyville-i polgárok felismerték az egyik bűnözőt, és míg ők a bankban „tevékenykedtek”, addig a városlakók állig felfegyverkeztek. A pénzintézetekből kilépő Dalton-bandát Coffeyville utcáin heves puskatűz fogadta, melyet a banditák egy ideig viszonoztak – három emberrel és a lövésekre kirohanó városi marsallal végeztek –, utóbb azonban a túlerő legyűrte őket. A balszerencsés rablás végén a banda négy tagja, Bob és Grat Dalton, valamint Power és Broadwell is meghalt, az életben maradt Emmett Dalton pedig összesen 23 lőtt sebbel került az ápolók – majd a törvény – kezébe.

A férfit Kansas állam bírósága hamarosan életfogytiglani börtönre ítélte, ám a bandita 14 év után amnesztiával mégis szabadlábra kerülhetett. Emmett Dalton a fogság hatására később jó útra tért, és 1933-ban bekövetkező haláláig Kaliforniában ingatlanügynökként dolgozott. Utóbb ő bizonyult a Dalton-fivérek közül a legszerencsésebbnek, ugyanis Bill, aki testvérei helyett később – többek között – Bill Doolinnal és Charley Pierce-szel fogott új „vállalkozásba”, 1894-ben szintén erőszakos halált halt.